Az én kérdésem a pornó függőségről és az erekció intenzitasarol. Mit tudtok tanácsolni?

Csak te tudsz magadon segíteni. Annyit tudok tanácsolni, hogy hígítsd sorban a tényezőket.

Verd ki csak minden 2..3..4..5..6..pornó nézésnél.

Várj 4..5..6..7..8..9.. napot két pornózás közt.

Amíg el nem jutsz odáig, hogy nincs rá szükség.

Lehet ez az edzésterved.

A fizikai aktivitás sokat számít. Kerüld a tétlenséget, a tunyaságot, a monitor előtt töltött időt. Sport, séta, munka, segítség a szüleidnek, kitakarítod a lakást, lenyírod a füvet, stb. Ha tudod, fáraszd le magad, hogy estére csak úgy behuppanj az ágyba, és egyből álomba merülj a fáradságtól. Persze ez nem mindig lehetséges, de ha egy-egy nap alkalom nyílik egy kiadós munkára, azt a lehetőséget érdemes megragadni. Járj le kondizni, csinálj edzéstervet magadnak, legyen ez a program a poresz helyett. Vagy más sport, amit szeretsz, mindegy. Főzz magadnak egészséges ételeket - ahhoz be kell vásárolni, meg kell csinálni, el kell mosogatni, stb.

Ha érdekel valami, járj el tanfolyamra, képezd magad.

Ne zárkózz el: ha hívnak haverok, menj velük. Úgy általában próbálj minél több időt tölteni a valós világban, hús-vér emberek között, ahelyett, hogy a virtuális térben élnél. Ezzel az emberi kapcsolataidat is építed, és növeled az esélyeidet, hogy egy normális társat találj magadnak. Kerüld a szobában töltött, tétlen magányt - az mindig megnyitja a csábítást a pornónézésre.

Írd össze, mi mindent kéne elintézned, venned, csinálnod. Ezeket kezd el megvalósítani, dolgozd le a TODO listádat.

Ezek mind-mind értelmes tevékenységek, amikkel előre haladsz, és egy egyben elveszed az időt a lehetséges pornónézés elől. Merthogy az bizony rengeteg időt is elvisz. Néha elszörnyedtem magamon, hogy este 8-kor leültem, aztán hajnali 2-kor tudatosult bennem, hogy milyen irdatlan sok időt eltékozoltam az életemből valami olyan értelmetlen dologra, amivel valójában magamnak is csak kárt okoztam. Aztán nem tudtam aludni, reggel meg kelni kellett melóba. Gyakorlatilag a következő napomat is gajra vágtam.

Ha már nem bírsz magaddal, tolj egy hidegvizes zuhanyt - kicsit meg kell gyötörni az embernek magát, aztán elmenni, sétálni egyet, vagy bármi, lényeg, hogy el a számítógéptől. Ha nagyon nem megy a dolog, akkor inkább intézd el magadnak gyorsan, mielőtt elkezdenéd nézni a filmeket. Ha nem is teljes győzelem, de annyit elértél vele, hogy elkerülted az újabb vizuális ingereket.

Fontos a kitartás: a bukások után újra és újra neki kell veselkedni, és legközelebb újra próbálkozni. Nem szabad elkeseredni, feladni. Ez egy lassú folyamat, éveken át tart, akár évtizede(ke)n keresztül is.

Hasznos, ha mindemellett szellemi síkon is harcolsz a dologgal szemben. Érdemes tudatosan átgondolni, miért is akarsz lejönni a pornóról. Nekem a fenti időrablás felismerése elég fajsúlyos dolog volt. Aztán az ingerküszöböm folyamatos emelkedése is riasztó volt: elkeserítő volt, hogy emlékszem, fiatalabb koromban egy csinosan felöltözött nő láttán hogy el tudott önteni az érzéki vágy, alig bírtam magammal, és ha később rágondoltam és magamhoz nyúltam, pár pillanat alatt elintéztem magam. Ezzel szemben pedig később csak azt vettem észre magamon, hogy a legkülönfélébb, kőkemény pornókat tudom órákon át scrollozni anélkül, hogy az önkielégítésnek egyáltalán nekiálljak. Akkor elgondolkodtam, hogy ennek vajon mi a vége? Hogy vajon pár év múlva már mire lesz szükségem ahhoz, hogy felizguljak? És ha lesz egy lány, akit szeretek, akkor majd tőle is ilyeneket kérek? Nonszensz, sosem kérnék semmi olyat attól, akit szeretek, amire ő esetleg nem vágyik. (És még kölcsönös vágy esetén is vannak olyan beteges dolgok, amikre mindkét fél jól felfogott érdeke miatt nemet kell mondani... Mindenkinek meg kell húzni a piros vonalat, még akár a házasságban is.) Szóval elegem lett abból is, hogy az ingerküszöbömet a végtelenségig tolta fölfelé ez az egész műfaj.

Ott volt aztán, hogy én magát ezt az egész pornóipart egy rendkívül káros dolognak tartom minden résztvevőjére, és én ezzel nem akartam azonosulni. Az élvezetvágy engem is belevitt a nézésébe, de ezzel párhuzamosan mindig is az volt a véleményem, hogy ez belül egy undorító ipari tevékenység, amiből egyesek piszkos nagy hasznot húznak, miközben másokat tönkre tesznek - én ehhez nem akartam a nézéssel, a fogyasztásommal hozzájárulni.

Rohadtul elegem lett az pornó és önkielégítés utáni gyomorszájamat facsaró, kiüresedett érzésből is, ami minden ilyen alkalmat követett. Lelkiismeretfurdalás érzése. Egyre többször erősödött meg bennem, hogy én ezt annyira utálom, hogy nem akarom többet érezni.

Aztán ez az egész szexualitás kérdése: felismertem, hogy ez tényleg nem arra való, hogy én rángassam magamnak a botot, hanem hogy boldoggá tegyek vele valakit, ideálisan mondjuk a feleségemet. Ő pedig engem, és mindketten abban leljük örömünket, hogy a másiknak sikerült élvezetet okozni. Ez egy radikálisan más szintű megélése a nemi gyönyörnek, mint amikor az ember leül a monitor elé és maszturbál. Az előbbit öröm kíséri, az utóbbit mardosó kiüresedés.

Hasznos dolog olyan tartalmakat is nézni, amik a pornó hátrányairól, vagy a pornóipar fekete oldaláról beszélnek. Van rengeteg ilyen, párat linkelek, de lehet keresgélni:

https://www.youtube.com/watch?v=_kUVb-xN69s

https://www.youtube.com/watch?v=6Gzv9ekhzmU

https://www.youtube.com/watch?v=5XgRYslVQEY

Hosszú távon egyébként én a házasságban látom ennek a dolognak a feloldását: a nemi vágyat nem lehet és nem is kell elnyomni, de egy szerető házastárssal mindez építő jelleget kap ahelyett, hogy az ember magányosan kiélve a nemiséget, magát tenné tönkre vele. Érdemes tehát ebbe az irányba is tudatosan törekedni: emberek közé járni, tudatosan keresni a hozzánk illő partnert, a potenciális házastársunkat.

Sajnos elég sok pornót néztem már életemben, és ma már őszintén kívánom, hogy bárcsak egyet se láttam volna. Nem mondom, hogy már teljesen elhagytam, de szerencsére ritkul a dolog, és ha megtörténik, egyre kevesebb időt töltök vele. De legalább nem mondom azt, hogy "ez egy teljesen normális dolog, nincs vele semmi baj". A francokat nincs, csak az van vele. Próbálom teljesen kiiktatni - ez folyamatos küzdelem, bukásokkal, újrakezdésekkel, és bár még nincs itt a győzelem, legalább már látok elmozdulást pozitív irányba.

Hát, ilyesmik jutottak eszembe. Sok sikert!