Hosszú évek sóvárgása után nemváltás a boldogtalanság, a garantált csalódástól való félelem és extrém kis méret miatt?

Elmúltam 18, dönthetek a saját sorsomról. De milyen áron?

Sosem éreztem magam fiúnak, nem volt boldog jövőképem férfiként, családapaként. Mindig rossz érzést keltett bennem, ha egy lánnyal beszélgettem és megjegyezte, hogy helyes vagyok vagy ilyesmi. Egyszerűen nem vágytam erre, nem akarom, hogy mások férfias jegyeket lássanak bennem! Arra vágyom, hogy nőként kezeljesenk. A női nemhez való tartozás iránti vágy évek óta jelen van bennem, szinte nincs olyan nap, mikor ne gondolnék erre.

A szüleim a témáról hallani sem akarnak, teljesen elvakultak, apám kerek-perec kijelentette, hogy kitagad.

A hozzáállásuk bár fáj, mégsem tudom őket gyűlölni, szerintem jó emberek, csak teljesen más világban asszociálódtak, másként látják a dolgokat.

Teljes mértékben a szüleimre vagyok utalva, 1 év van hátra a suliból, szeretném letenni az érettségit, hogy folytathassam a tanulást, szeretnék diplomát. De a nemváltással már nem várhatok, mert minden nappal egyre súlyosabb a teher, amit magammal cipelek, úgy érzem, megőrülök, ha továbbra is férfi testben kell éljek.

Ha a nemváltás mellett döntök, egyrészt semmilyen segítséget nem kapok, másrészt el kell költöznöm, harmadrészt sosem fog rendeződni velük a kapcsolatom. És ezektől nyilván félek, nem tudom, hogyan leszek képes egyedül végigcsinálni támogató társ nélkül, akire a legnehezebb pillanatokban igen is szükségem lenne. És attól is rettegek, hogy nem lesznek többé szüleim.

Anyám 15 éves korom óta arra kondícionál, hogy unokákat szeretne, már a gondolattól is kiráz a hideg... a női test és a nőkhöz való viszonyulás nem aggaszt, sőt, nagyon csinosnak tartom a nőket, és vonzódom is hozzájuk, de kizártnak tartom, hogy a hagyományos értelemben szexeljek egy nővel. Ennek pszichés és fizikai okai is vannak, a péniszem erektált állapotban 6 centi, ami nyilvánvalóan semmire sem elég. Mindig azzal viccelek, hogy bárcsak 6 centivel rövidebb lenne, akkor boldog királylány lehetnék :)

Mindegy, nem is akarom tovább magyarázni. Kihez tudok fordulni? Hol tudok segítséget kérni? Teljesen elvesztem!