Aki csalta meg már a párját, utána együtt maradtatok? És ha igen, minden ugyanúgy ment köztetek tovább?

Nem mondom hogy nem bocsátanék meg.

Sokat gondolkodtam mennyi ellent mondás van a hűtlenségben.

Érvek amik szerint nem megbocsátható:

Sokak szerint egy alkalom megbocsátható mert tanul belőle, legközelebb nem teszi meg.

Sajnos sokan pont azért teszik meg egyszer mert azt még megbocsáthatónak tartják.

Mit kell tanulni az elsőből? Mi nem egyértelmű hogy ha pl hajt rám valaki buliban, szemezés, flört, simogatás, hozzám ér amikor csak van rá alkalom, ürügy, tánc közben ölelgetés, puszik arcra homlokra...

Ez egy hosszú folyamat, bármikor lehet nemet mondani. Már az elején tisztázni szoktam mikor még buliba jártam, vagy munkahelyen valaki gyanúsan barátkozott, éreztem hogy van, vagy lesz hátsó szándéka.

Hamar tisztáztam hogy csak szingli nők érdekelnek, a fiú lány haverságot aranyosnak tartom, de ha van hátsó szándék, vagy lesz, amit eltitkol, akkor sértődök, mert ez átverés.

Ha nem tiszteli hogy nem akarok megcsalásban részt venni pl más párjával kikezdeni, ha ezt nem tiszteli, hogy utálom a megcsalást, akkor csalódok benne és csökken az esélye hogy a párja leszek bármikor a jövőben.

Nekem egy megbízható nő kell, akivel lehet jövőt tervezni, aki nem smárolgat buliba miközben van pasija... Szerintem érthető a lelki ismeretes gondolkodásom.

Szóval az egy alkalom sem fér bele, ha hajt rá valaki és tudatosan hagyja, belemegy egyre jobban a kisértésbe és ha abból lesz előbb utóbb megcsalás, az szándékos árulás. Sokat voltam részeg, szinte minden héten, részegen is tudtam hogy akinek van párja azzal nem kerülök túl közel testileg, azt sem hagyom hogy túl közel hajoljon, nehogy meg akarjon csókolni.

Érvek amik szerint megbocsátható:

Ezzel ellentétben, van olyan nő aki annyira megfelel emberileg, úgy érzek iránta, hogy ha meg is csalna időnként pl évente egyszer buliban. Akkor van esély hogy vele maradnék mert az iránta érzéseim elég nagyok és eléggé össze illünk ahhoz hogy simán működjön a kapcsolatunk azt hiszem, talán. Akkor is ha néha kalandozni vágyik.

Ha nem tud ellen állni nem szeret eléggé szerintem. De sokan szeretik a párjukat, de nem annyira erősen hogy egész életükben minden kisértést kibírjanak.

40 évig csak velem csókolózni, miközben időnként vannak más férfiak, vagy lesznek, akiket baromira kedvel, megkíván, ez van. Emberi dolog. Nem hiszem hogy a többség tíz év után nem kiván senkit, vannak nagyon vonzó és nagyon szimpatikus emberek rajtam kívül, aki lehet hogy nagyon esete lesz a páromnak, jellemre is.

Valahol megértem ha pl 10, 20 éves kapcsolatban megunja a hűséget.

Nem biztos hogy ki akarom tenni csak mert fél órára valaki kielégítette. Ez csak egy szükséglet, lelki szükséglet is.

Nem védem a megcsalókat, de bonyolult ez. Nem muszáj megbocsátani, lehet szakítani, de azt is lehet mondani hogy ugyan már úgyis meghalunk, kicsit jól érezte magát az asszony és akkor mi van.

Ez a pozitív gondolkodás segít megbocsátani a hűtleneknek, abban az esetben ha együtt akarunk maradni.

Csak több nézőpontot írtam le. Nem támogatom a megcsalást. Ez sok évig nekem komoly kihívás volt, megértő lenni velük, hogy ne boruljak ki miattuk.