Transz lányok,ti hogyan bírkóztok meg az öngyilkossági gondolatokkal?

Nem hiszem, hogy transz lánynak számítok, mert nem szeretnék műtéteket magamon, de gyakran van nemi diszfóriám még ma is.

Főleg tiniként sokat álmodtam arról, hogy majd nőként élhetek, de ahogy idősödtem, úgy egyre jobban kezdett bennem az motoszkálni, hogy így sem lesz teljes életem, plusz a műtétek sem tudnak belőlem szép nőt csinálni, aztán felhagytam az álom kergetésével. Dióhéjban ennyi, most nem szeretném ezt a részt jobban részletezni.

Egyébként a korrekt választ az lenne, hogy fordulj szakemberhez. De nem ítélkezem, mert én sem tettem meg. Az osztályunkba jártak hozzám hasonló emberek és ők azóta is gyógyszereken élnek. Nem akarok már most függő lenni, így nem mentem el.

Gondolom hozzám hasonlóan depressziód is van. Pont ezért nem javaslom, hogy engedd el az egyéb álmaid, mint az álomszakma tanulása, ugyanis amikor nagyon lent vagy, akkor nem jó totális lúzernek érezni magad. Az egyéb célok elérése sikerélményt ad és ez kell a lelkednek szerintem.

Nekem mindig a tanulás vagy hobbi tereli el a figyelmem, főleg ha valamiben nagyon jól teljesítek. Ezzel nem érzem magam elveszve.

Nem tudom hogyan fog végződni az élet, de kell valami egyéb, amibe kapaszkodhatsz.

Szia!

Én bár nem vagyok transz, de voltam már olyan élethelyzetben, amely akkor kilátástalannak tűnt és bennem is felmerült az öngyilkosság gondolata. Szerencsére nem tettem meg (főként a kutyám miatt, mert az emberek még megértenék, hogy meghaltam, de a kutyus csak azt látná, hogy eltűntem / elhagytam). Jelenleg azt mondom, boldog életet élek.

Az élet során mindenkinek megvan a maga pokla, amivel meg kell küzdenie. Az írásod alapján értelmesnek tűnsz és elsō benyomás alapján értékes embernek tartalak.