Hogyan lehetséges, hogy azoknak a személyeknek egy része, akiket molesztáltak gyerekként, felnőttként azt mondja, hogy nem traumatizálta őt ez az eset? Netán van itt is ilyen?

Ovis koromban egy csaladtagom molesztalt, es tavaly kezdtem el rola beszelni masoknak, addig szinte semmit (egyszer mondtam valakinek olyan 14 eves korom korul, nem erdekelte, aztan ugy voltam vele, hogy minek mondjam). Most, 20 eves koromban fogtam fel, hogy mi is tortent igazan. Ha beszelek rola, nem sirok, nincs semmi ilyen, de azota sem tudok megbizni a ferfiakban, barmikor lenne lehetosegem egy komoly kapcsolatra, kihatralok belole, mert “ugyis csak a szexre kellek”.

En magammal kapcsolatban ugy erzem, hogy ezen a hozzaallasomon sajnos nem fogok tudni valtoztatni, barmennyire is szeretnek.

Velem homo dolog történt, de jó emlékként maradt meg bennem, pedig Isten igazából megrontás volt, hisz csak 12 éves kisfiú voltam.

De nem volt erőszak. Kérdezték, hogy van-e kedvem valamihez, én meg mondtam, hogy van :)

Privátban szívesen megírom a történteket, illetve beszélgetek is róla (és másról is) de igazából semmi különös nem történt

És a kérdés is felmerül:

- Azért lettem enyhe biszex, mert megrontottak?

- Vagy azért tettem meg amire megkértek, mert már bennem volt a biszex hajlam?