Mit kéne csinálni azokkal a pedofil okkal, akik (még) nem követtek el semmit, viszont valamilyen úton módon, mondjuk egy pszichiáter nél elmondták hogy pedofilok?

Kb. 20 évvel ezelőtt még kevesebb indulatokkal megtelten szólt vita, és felmérés a pedofíliáról, amelyben bizony nők is komolyan érintettek tudnak lenni. Akkor óvatosan úgy becsülték, hogy a világon, a lakosságban akár 40%-ot elérik azoknak a száma, aki szexuálisan vonzónak találnak gyermekeket. Azóta ez a vita elcsendesült ugyan, de megsokasodtak azok a médiaforrások, amelyben - burkoltan ugyan - erotikus töltetű helyzetben vannak gyerekek. Lehet az pl. tánc, vagy bármi, amelyben éretlen gyerekek felnőttes szerepben tetszelegnek, sőt napjainkra ez egyre gyakoribbá vált. S mellette a pornóban is olyan motívumok jelentek meg, amelyek burkoltan, s a tényt tagadva, de erre érzékenyítenek. Nem gondolnám, hogy ezek csökkentették volna ezt a hatalmas arányt. Ugyanakkor azt sem gondolnám, hogy az lenne a helyes irány, amelyet - akár itt is - egyes vehemens (mondjuk úgy, hogy pedofób) javaslók képviselnek. Már csak azért sem, mert éppen őközülük kerülnek ki azok, akik rejtett pedofíliában szenvednek, de sajátmaguk előtt is ezzel a viselkedésmóddal kompenzálják, anélkül, hogy ebben tudatában lennének. Talán a jelen botrányoknak éppen az ő kilétük felfedése a cél, mert lehet, hogy alkalomadtán veszélyesebbek, noha ezt még ők sem feltételeznék magukról.

Természetesen minden erővel küzdeni kell azért, hogy tényleges esetek ne történhessenek meg, ehhez azonban az kell, hogy tárgyilagosabban lehessen beszélni a témáról. A mai korban azonban a logika helyett minden az érzelmek síkján zajlik, köszönhetően annak, hogy 50 éve, a lezajlott szexforradalom az intimitást közprédává tette, s így a logikát az intimitáson keresztül az érzések területére konvertálta.