Fölösleggel rendelkező hölgyek! Mentálisan akadályoz a súlyotok a vágyaitok megélésében? Milyen olyan vágyatok van, amit csinálnátok, mégsem teszitek meg?

Szerintem kicsit szűk spektrumban gondolkodsz, de amúgy jogos is egyben a felvetésed.

Én férfiként válaszolok, a lényeg jó néhány ilyen " testesebb" hölgyet ismerek.

Hidd el, mindegy másképp éli meg. Szégyen, gátlások, vagy éppen lehet, hogy felszabadultabb és nyitottabb, mint a vékony nők.

Totálisan személyiségfüggő.

Van, aki rendszeresen cserélheti a partnereit, pedig 90 kilós, és habzsolja az életet, van, aki meg a saját " falai" között érinthetetlen és komoly lelki, önértékelési problémákkal küzd.

Szia!

Én 22 életévem alatt olyan szinten nem voltam senkivel, hogy még egy csók sem csattant el. Alapvetően akik úgymond érdeklődtek, az egyikük rajtam kívül 8 másik lányra is írt az osztályból, akik hozzám hasonlóan inkább kihagyták a randevút és a barátság extrákkal kapcsolatot. A másik fiú kétszemélyiségű volt, állítólag, mikor még nem jártam oda, egyszer kést hozott be csak úgy. Az őszinte és udvarias bókolók zömét 60 fölötti bácsik teszik ki. Általánosban rengeteget, éveken átívelve csúfoltak, vagy az arcom miatt, hogy már 8 évesen kijöttek rajta dolgok, vagy a súlyom miatt, hogy a depressziómat ételbe fojtottam, és elkezdtem szélesebb lenni, vagy azért, mert a depresszió következő szintjén hetente 2-3x fürdötem, vagy azért, mert sajnos olyan típus vagyok, akinek naponta kell hajat mosnia, olyan brutálisan lesz 1,5 napon belól, én meg ennek nem tettem eleget. Szóval összejöttek a dolgaim rendesen. Emberek közé a szükségesnél többet nem jártam, egyébként sem voltam soha szociális típus. A mai napig van bennem félsz a fiúktól, de a lányok sem különbek, ők ugyanis "megtalálták a csöndes kisegeret". A barátságaimat és azon személyeket, akiket a szívembe zártam, sajnos visszájára fordult és elárulva lettem, megbecsülés nuku, vagy egyszer magától halt el a kapcsolat szép csendesen. Mindegy, mennyire fektettem bele, beletettem szívemet és lelkemet, és nem toltam túl, csak hűséges voltam és szükség szerint támogató, egyszerűen nem kellettem, vagy nem voltam elég, mit tudom én. Valaki háromszor járatta velem a bolondját, de tényleg nem is fogta fel, hogy mit csinált, annyira nem volt képben, közben meg én hülye, a korábbi sok évünk miatt évekig hűséges voltam a barátnőmhöz és aggódtam érte.

Nekem mindig is hatalmas álmom volt egy szép párkapcsolat, egy másik fél, egy társ, akivel gondoskodunk egymásról, szeretjük egymást, tiszteljük, óvjuk, támogatjuk a másikat. Egy mély kapcsolat. Ugyanis tudom, milyen tiszteletmentes (nem romantikus értelemben) kapcsolatban lenni valakivel. Nagyon fárasztó lelkileg. Egy kapcsolatban pedig igenis időt és energiát kell belefektetni, akkor is, ha nem úgy kel fel az ember, hogy ma is apait-anyait belead, hogy a legjobb legyen. Tenni valakiért, akit szeretünk lehet nem fáradtságnak éljük meg, de akkor is energia. Nem volt időm a szerelemre, jelentkező sem volt. Azt hiszem, ha megismerek valakit és kialakulnak érzések, magától jön, hogy segíteni szeretném és tenni érte, amit kell. Mindig, amikor mélyponton voltam, akkor is megtaláltak engem teljesen idegenek a lelki bajaikkal, talán a kisugárzásomban van valami, nem tudom, de meghallgattam őket, ők pedig kicsit jobban érezték magukat. Igazán nem mondható a viselkedésem önzőnek, valakitől mégis megkaptam, hogy az vagyok, aki nekem fontos, és nem értettem az okát.

11 éves korom körül már ébredezett a szexuális vágy. Elkezdtem maszturbálni. Egyébként apámmal mindig ketten voltunk, elég rossz körülményekkel, 14 éves koromig nem volt saját szobám, saját ágyam sem, egy kihúzható ágyon osztoztunk ugyanazon szobában, míg a másikban egy utálatos öregember lakott, aki apai ágon 40 évtizede keserítette az életet, már a puszta létével is.

A mai napig sem sikerült elélveznem, pedig a libidóm nagy sajnálatomra kiválóan működik. Magamnak nem megy. Vagy gát van, vagy ha úgy érzem, közel járok, akkor nem bírom folytatni magamnak. Szexelni nem szexeltem, mert habár a családban senkinek nem jött össze a szerelem, sőt... én nem fogok próbálgatni. Ha valakivel kialakul valami, akármi, az magától megtörténik, nem erőltetek semmit, mintha anélkül nem lehetne élni, létezni. Nem kell mindenáron romantikus vagy baráti kapcsolat. Jól vagy rosszul, amit igazinak érez az ember, azt egyszerűen érzi. Szót sem kell formálni annak, ami nyilvánvaló.

Vágyam természetesen lenne, azaz van is a szexre. SZerintem majdhogynem bármire hajló vagyok, mert úgy hiszem a másik örömszerzése egyenlő a sajátommal. Magamat sem dobnám félre, vannak tabuim, de értelemszerűen olyannal jöjjön össze az ember, akivel egyezik. Random valakivel nem akarok semmit. Minek? Ha csinálnám, magamat ismerve csakazértis úgy csinálnám, hogy élvezze, de mivel nem szeretem, ez ennyiben kimerülne, ami a másiknak elég is. Az arcomon viszont tükröződne, hogy ugyan figyelmesen csinálnám például a szopást, igazából nem érdekel... Nem mintha próbáltam volna. Csók, szex, petting, ezek nekem nem voltak, csak tényleg ez lenne jellemző rám. Hiszen semmi közünk egymáshoz, miértje sincs szeretnem. Hidegségből jutott elég, a meleg érzéseket preferálom.

Érdeklődési kört nézve nem igazán tudom, mit kéne írnom. Anál érdekel, szub hajlamom van, bdsm felé hajló vagyok, lovaglás, segédeszközök, tágulékonyságom miatt öklözés... Sokféle izgalmas. 🤷‍♀️

Félek a szégyenüléstől. Kitárulkozni valakinek... nem elég hozzá szexuális vágy.

Kb 20-30 kg felesleg van rajtam.

Nyáron párom nézegette a 40 kilós 20 éves kb fehérneműkben flangáló lányokat. Megjegyezte mennyire szereti a nyarat... aztán hozzátette, hogy én ne hordjak rövid nadrágot-szoknyát. És akkor elmesélt egy történetet hogy az egyik hozzám hasonló alkatú lányt hogy kibeszélték és kinevették a háta mögött ezért. Mert hogy néz már ki?

Azóta se tettem túl magam ezen.

Ilyen alkattal nem számít az önbizalom max visszataszítóbb leszel tőle.

Mint amikor a "ronda pasi" bepróválkozik a lány meg ijesztő történetként mondja tovább hogy ráhajtott valaki, miközben ha sportos jó pasi lett volna....

Egyébként a vágyam hogy felemeljen és pakolgasson a párom. De nem bír el :(

Én 172 centi vagyok, 90-95 kiló. Valahogy arányosan oszlik el rajtam, egyedül a hasam az ami egy kicsit zavar engem is, de az sem annyira, hogy ne ismerkedjek, vagy szégyeljem magam. A barátaim, ismerőseim, mindig azt mondták, hiába vagyok nagyobb darab, valahogy van valamilyen olyan nyílt kisugárzásom, hogy szexinek tartanak.

Online ismerkedések alatt volt aki visszautasított, pedig még képet sem látott rajtam, csak egy számot, ami neki soknak tűnt. Sosem érdekeltek ezek, ha nem tetszik, nem. De volt olyan is, hogy elmentem randira, a srác pedig meglepődött, azt mondta sokkalta a súlyom, de adott egy esélyt, és megleptem, mert nem gondolta volna, hogy ennyire bejönnék neki.

Voltak alkalmi, egyéjszakás kapcsolataim is, mégsem szorongtam soha senki előtt. Azóta már házas vagyok. A szexben mindent amit akartam, megéltem. Sosem akadályozott semmiben sem.