El lehet valahogyan, BÁRHOGYAN érni, hogy megváltozzon az ízlésem férfiak terén? Illetve hogy együtt tudjak lenni olyannal aki nem vonz?

"Van egy női rokonom, 50 felett van, vénlány maradt és már meg van őrülve"

Te akkor vagy nő, amikor én a római pápa. Egy incel pasi vagy, aki abban reménykedik, hogy a nők, akik semmiképpen nem fanyalodnak rá, megőrülnek egyedül, és inkább téged választanak. Csak tudod, egyrészt aki tudatosan nem akar pasit (vagy csajt), az nem fog megőrülni egyedül sem, másrészt én is találkoztam már olyan pasival, akire azt mondtam, ha ő lenne az egyetlen férfi a Földön, inkább leszbikus lennék.

Én is lány vagyok, ennek fényében nézd kérlek a válaszomat.

Ejha. Itt vannak problémák, méghozzá bőven. Részekre bontva:

1. Nem te vagy a walesi hercegnő. Az egészséges önbizalom nagyon vonzó, de az írásod alapján szerintem te egy kicsit túllépted az egészséges önbizalom szintet. Én elhiszem neked és örülök neki, hogy vonzónak találod magad, de ettől nem leszel jobb mint a többiek. Ez az előadási mód azt az üzenetet sugározza, hogy te úgy érzed (még ha nem is tudatosan), hogy te mindenkinél szebb és jobb vagy, csak mert jól nézel ki és minden férfi ronda hozzád, a szépségedhez senki nem érhet fel. Hidd el. Mindig van nálad szebb és nem mindenki beléd szerelmes. Ha a véleményemet és a szándékomat (ami nem bántó vagy lehúzó jellegű) megértetted, mehetünk a következő pontra.

2. Az érzelmi vonzalom vagy az érdekek sok embert vezettek már meg. Van, akinek az a legfontosabb, hogy a partnere jól nézzen ki (az, hogy ez mennyire reális, most ne vitassuk), ő nyilván ez alapján választ. Van, akinek az intelligencia, a nyugodt természet, vagy ennek az ellenkezője, egyéb belső értéke, adottsága tetszik, ő az alapján fog választani. Ott vannak azok, akiknek szükségük van valamiért a pénzre, ők ez alapján választanak, és a pénzt azzal fizetik meg, amivel tudják (törődés, romantika, szex, bármi, ami a "gazdagabb" félnek kell). Egyikkel sincsen semmi baj, de a legtöbb ember ezeknek egy keveréke alapján választja a partnert. Legalábbis fejben. Aztán a vonzalom (ami a lehető legtávolabb áll a logikától) úgyis mindent "tönkretesz", amit a fej egyszer már eldöntött.

Ha tetszik, ha nem, a vonzalmat nem lehet kikényszeríteni. Ha valakiben nem találsz szépséget, nem fogsz tudni benne gyönyörködni. Lehetséges, hogy ez az én személyiségemből adódik, de nem tudok tettetni. Ha valakit nem kedvelek őszintén, nagyon látszik az arcomon, a testtartásomon, kihallatszik a hangomból, hogy nem beszélek vele szívesen. Attól függően mennyire vagy jó színész, könnyen lehet, hogy te is ugyanígy vagy ezzel és az őszinteség hiánya sokak esetében kizáró ok. Ebben a helyzetben mégis saját magadat bántod a legtöbbet. Ha lefekszel bárkivel, akkor is, ha nem tetszik igazán, saját magadtól fogsz undorodni, amiért megengedted, hogy hozzád érjen. Aztán jön az önmarcangolás és a lejtő, keményen le tudja rombolni az önbizalmadat. Saját tapasztalatból és a lehető legjobb szándékkal mondom mindezt. Velem megtörtént, veled remélem nem fog.

3. Ezért nem leszek nagyon szeretve, de ha valóban ennyire undorítanak a férfiak, és ráadásul mindegyik... nem gondolkodtál még rajta, hogy esetleg nem a férfiakban van a hiba, hanem abban, hogy általánosságban nem vonzódsz a férfiakhoz? Vagy esetleg találsz olyan férfit a környezetedben (nem szupersztárt, vagy modellt, hétköznapi embert), akivel szívesen töltenél időt? Akár le is feküdnél vele? Mennyi idős vagy?

5-ös vagyok, egy pontot kihagytam:

4. A négyesnek igaza van, ha valakivel tényleg csak valamilyen érdekből fekszel le (nem csak pénz lehet), nem vagy ott lélekben. Dehumanizálod az embert, nem mozdulsz, igyekszel nem ránézni. Ténylegesen mint egy fadarab. És megpróbálsz nem sírni. Jobb esetben még van annyi spiritusz benned, hogy valaki olyanra gondolsz, aki tetszik neked és így tudod tettetni, hogy élvezed.