Mi ez az egész köztünk? Sokszor úgy érzem teljesen kikészít ez a lelki , s olykor testi kapcsolat

35 éves nő vagyok , aki eddig sose volt szerencsés párkapcsolat terén, sem szerelem nem alakult ki úgy igazán senkivel. Egy kirándulás alkalmával ismertem meg egy srácot másfél éve , akivel eleve sose lehetne semmi mert 26 éves . Rájöttem hogy tetszettem neki , beszélgettünk is sokat úgy éreztem bármiről el tudunk beszélgetni. Még az is megtörtént köztünk párszor , de semmi extrát nem láttam benne . Mert saját magam se tudtam sose elfogadni hogy mi ez , elkonyveltem hogy lelki társ , hogy a lelkünk össze kapcsolódott stb . Volt hogy hónapokig nem találkoztunk. Mert mindketten jobbnak láttuk ha lezárjuk ezt az egészet és keresünk magunkhoz valót korban is . De valahogy folyton vissza találtunk egymáshoz . Mostmár lassan ott tartok hogy nem tudnék nélküle élni , ahogy vége a találkozásának már rögtön hiányzik s most először éreztem úgy hogy az a bizonyos is jó volt köztünk, olyan különleges volt az egész hogy teljesen megváltott a véleményem a sz*xről. Talán már el tudtam magamba fogadni az érzéseimet . Sokat viaskodtam velük . De ez egyáltalán nem szerelem szerintem , de akkor mi? Nem is lehetne az hisz a mi kapcsolatunkat se az ő se az én családom nem fogadnà el . De még ennyi idő után is úgy várom a tapalkozasokat , s boldog vagyok előtte is , s nem értem hogy kerülök át egy olyan dimenzióba hogy vágyok vele dolgokra mikor világ életemben egyedül szerettem lenni és el se tudtam képzelni hogy valakivel aludjak együtt meg bármi … olyankor elő jön egy olyan énem amit eddig nem ismertem.. sose vágytam senkire és hallani se akartam a sz*rol mondván nincs abba semmi jó de hirtelen nem erten miért változott meg a véleményem mikor ugyanazzal a személlyel történt csak épp már lazábban kezeltem hogy nem vagyunk együtt de tegyük amit szeretnénk adott helyzetben s éljük meg a pillanatot . De természetesen másnaptól megint teljesen magam alatt voltam . Borzasztó érzelmi hullámokat szabadít fel ez bennem és bár életem során még nem sokszor volt ilyen , mindig megviselt utána . Dd most először éreztem hogy jó volt . De nem tudnám megmagyarázni hogy miért . Csak azt tudom hogy már nem tudnám elképzelni az életem az illető nélkül és vele lennék legszívesebben minden percben- mindenhogyan. Nagy kar hogy sok az akadály , pedig úgy gondolom egy lelki kötelék sokkal erősebb mint a szerelmi tehát lehet örökké tart majd.. és örökös hullámvasúttal, szenvedéssel ötvözve , ahogy eddig ….