Mit tudnék tenni ebben az esetben?

Világéletemben fiú akartam lenni. Már egészen kicsi koromban ha ruhát mentünk vásárolni anyukámmal, én rohantam a fiúk részlegére hogy nekem az kell. Mostanra már tudatosult bennem hogy ez nem valami, amit ki tudok nőni. Legszívesebben mindent megváltoztatnék magamon de nem merem megtenni. A szüleim enyhén szólva is régies felfogásúak, szerintük mindenki az aminek született, ezzel nem lehet mit csinálni, a lányoknak legyen hosszú haja, hordjanak szoknyát és babázzanak, a fiúk szeressék az autókat és legyenek erősek, bátrak. Nekem pedig eszembe ne jusson ,,elcsúfítani magam genderpropagandás baromságokkal", hiszen olyan csinos lány vagyok.

Leghamarabb 2 év múlva tudok elköltözni itthonról de nagyon megvisel az, hogy szívem szerint teljesen másmilyen lennék de csak ha felveszek egy bővebb pólót, már nem vagyok elég nőies és igenis nézzek ki úgy mint egy lány mert az vagyok. Megterhelő úgy élni hogy nem vagyok elégedett azzal a testtel amiben létezem. Tudom, nem kéne foglalkozni a véleményükkel, de mégiscsak ők a családom, nem akarok bajt, nem akarom hogy az ismerősök, barátok megrökönyödjenek és megjegyzéseket tegyenek. Közben azt is tudom, ostobaság hogy így vélekedek. Amíg nem vagyok hajlandó ezt vállalni, semmi se lesz jobb.

A kérdésem a következő: hogy lehet ezt kibírni? Hogyan meríthetnék elég bátorságot ahhoz hogy úgy éljek, ahogy szeretnék?