Transznemű vagyok?

Szia!

Én biológiailag fiú vagyok, viszont világéletemben lány szerettem volna lenni. Ez a gondolat, mióta az eszemet tudom már jelen van bennem. Sok víz folyt le a Dunán, mire elfogadtam magamat, mert sokáig gyakorlatilag rühelltem magamat, amiért ilyen gondolatok fordulnak meg a fejemben... Alapvetően szeretek más lenni, mint az átlag, de ebben az egyetlen dologban.... Csak átlagos szeretnék lenni. Egy átlagos LÁNY!!! De sajnos ez soha nem fog létrejönni. Családban csak szüleimnek árultam el, hogy mit érzek, édesanyám jól fogadta, édesapám kevésbé. Rajtuk kívül csak 3 nagyon közeli barátom tudja a titkomat. 18 éves koromig nem tervezek coming outolni, félek, hogy még sem mások, sem pedig én nem állok készen arra, hogy felvállaljam magamat. Félek attól, hogy elveszítem a barátaimat, hogy bántani fognak, stb...

De figyelj! Te már papíron felnőtt vagy, keress fel egy szakembert, akivel tudsz ebben a témában érdemben tárgyalni, hidd el, segíteni fog, hogy megtaláld önmagad! És csak hallgass a szívedre! Semmi másra! Az életedben az első legfontosabb dolog, hogy légy kibékülve magaddal! Ez mindennek az alapja! Éld az életed úgy, olyan bőrben, ahogyan neked kényelmes, és jóleső!

Sok sikert kívánok az utadon előre is!

Nem vagyok szakértő a témában, de lehet, hogy ilyen családdal nem a transzneműségről kellene kezdeni a beszélgetést. Kezdésnek mondd azt, hogy új stílust akarsz kipróbálni. Rövid haj, nadrágok, stb., mondd azt, hogy ez egy divatstílus, és neked most ez tetszik. Azt szerintem jobban megértik, és talán el is fogadják. Vagy ha beszólnak, akkor azt mondod, hogy neked ez a haj jobban tetszik, semmi közük hozzá. Nemváltásról ne essen szó elsőre.

Rosszabb esetben elkönyvelnek kicsit dilinyósnak, meg hogy majd elmúlik, de nem csúszol bele a propaganda által nyomott "gender->homokos->pedofil" agymosásba, amiből mindenki ki akar majd "gyógyítani". Aztán idővel megszokják a stílusodat, lehet továbblépni.

Na és ha ezt mindenki elfogadná akkor te mit csinálnál?

EZt írd már le hogy te hogy képzeled el az életed ha minden jó lenne.

Én is olyan vagyok mint te, világ életemben gyűlöltem a feminin dolgokat, és azt ahogy az emberek kezelnek. De a helyzet az, hogy ezek csak nemi szerepek + szexizmus. Az, hogy nem szereted a szoknyát, és hogy nem érzed úgy magad mint egy tipikus egydimenzios feminin csajszi valami hülye amcsi tinisorozatban, messze nem jelenti azt, hogy te rossz testbe születtél. Érted... A világ egy régi, ostoba hagyomány alapján be akar téged skatujázni egy bizonyos szerepkörbe, ami rád pont nem illik, neked pedig erre az a reakciód, hogy "wow.. biztos velem van a baj, nem megfelelő nemiszervem van". ez pedig elég szomorú...?

Az tesz lánnyá hogy lánynak születtél, nem pedig az, hogy mennyire szeretsz szoknyát viselni. Az meg, hogy nem érzed magad különösebben lánynak logikus, hiszen a koncepciód a női létről ezeken a sztereotipiakon alapul.

Csinálj amit akarsz, nézz ki úgy ahogy akarsz, sőt, legyen olyan a nemi identitásod amilyet akarsz, csak gondolkozz analitikusan ezekről a dolgokról.

Szerintem ez még nem transzneműség.

Én is utáltam a szoknyát, meg ilyenek.

Társadalmilag nehezebb nőként, sokmindent nem fogadnak el, lenéznek alázatosságot várnak el a szexualitást is betegesen kell kezelni egy nőnek, meg se hallanak meg se hallgatnak sokszor.

Ha ki vagy bukva, nőként kevesebben mennek segíteni.

Lehet ezek zavarnak, nem az, hogy milyen nemiszerved van.

8#

A többiben egyetértek, de:

"Ha ki vagy bukva, nőként kevesebben mennek segíteni."

Az emberi viselkedésre talán pont ennek ellentéte jellemző