Vajon a kamasz kori sikertelenségemre vezethető vissza, hogy vonzódom a fiatal fiúkhoz?

30 éves nő vagyok. Nem fogom szépíteni, kamasz koromban egy rakás szerencsétlenség voltam. Kuszán álltak a fogaim, emiatt gátlásos voltam, hiába volt jó alakom meg szép arcom, a kisugárzásom nem lehetett túl pozitív,nem volt sok önbizalmam.

Emiatt nem nagyon tudtam kapcsolatot kialakítani a korombeli fiúkkal, hiába vágytam a figyelmükre, egyszerűen nem tudtam velük kommunikálni. Magamtól nem szóltam hozzájuk, sose mosolyogtam, ne lássák a fogaimat, ezért elég rideg benyomást kelthettem. Bele voltam betegedve, hogy körülöttem mindenki megéli a tini szerelmet, én meg mindenből kimaradok.

Egyetemista koromban felrakattam a fogszabályzót, szépen helyre jöttem, úgy érzem, azóta végre önmagam lehetek. Most is van párkapcsolatom.

Viszont már kétszer is kerültem olyan helyzetbe, hogy megtetszett egy 16 év körüli fiú. Most pl. egy kolléganőm fia. Nagyon gáznak érzem. Nem az, hogy akarnék valamit tőle, csak szívesen beszélgetek vele, keresem a társaságát, meg tetszik, hogy próbál flörtölni... 😅 Lehet csak azért van, mert most úgy tudok kommunikálni egy helyes 16 éves fiúval, ahogyan kamasz koromban szerettem volna, csak sosem tudtam?