Hány éves kortól ciki a szüzesség?

#21: Ez az utolsó betűig igaz. Különösen a tapasztalatszerzésre. Ezt lementem, mert már többször meg akartam fogalmazni értelmesen, de ilyen jól nem sikerült. A 25 éves kor kb. mindkettő nemre igaz.

Más: A "nemciki-vállald magad"-osoknak üzenem, hogy de, ez k|baszott égő, és kimondottan hátrányos egy idő után. Élő példa vagyok rá a 38 évesen letudott szüzességvesztéssel. Senkinek nem kívánom ezt a késlekedést, és a sírást, ami előtte és utána volt. Mindenre kihat: munkahelyi fellépésre stb. Így visszanézve ez igaz.

Csak azt tudom mondani, hogy aki a 23-mal bezárólag nem tudta le, az még ne essen kétségbe, de komolyan gondolkodjon el! Ha 25-tel bezárólag nincs túl rajta, beszélgessen el egy terapeutával.

41FHET

Elmondom nektek, hogy ez a gondolkodás MINDEN életkorban gáz.:) De úgy eskü. Nem hiszem, hogy valaki a 25. tortája után magába néz, majd besétál egy teljesen hasztalan emberhez, hogy "nem duktam, szipp". (szándékos selypítés)

A 21-es még normális válaszoló; kissé elítélő még mindig, de igaza van és minden pontot alá is támaszt.

Na és ha valaki aszex? Ott ne is várjátok.

Nekem most olyan libidótalan, nehéz és depressziós időszakom van, hogy a kérdés emlékeztetett arra, hogy nem szeretkeztem még. Tényleg azt hazudnám bárkinek, hogy azért vagyok egy fiatal huszonéves szűz, mert aszex vagyok. És onnantól már semmit nem kell mesélnem a kis életemből.

És ez a sok hülye elvárás és ítélkezés ("biztosbajvanveled") miatt biztos, hogy nem fogom elmondani a szüzességemet elvevő hapsinak, hogy az vagyok. Ha meg ő is szűz, nem fog zavarni ha béna, akárhány éves is legyen, ez alap.

Nem kérek bunkó privátokat, kaptam már eleget, köszi; pontozást meg rátok bízom.

Nem mondanám feltétlenül cikinek. Viszont biztosan kihat az ember szexualitására és így a teljes életére, ha túl korán vagy túl későn kezdi. Máshogy fog viszonyulni érzelmileg, sok esetben más "szintre" jut el. Hiba lenne azt állítani, hogy aki korábban kezdi jobb az ágyban, de a legtöbb esetben felszabadultabban szexel aki korábban (tizenévesen) kezdte. Az extrém egyik irányban sem normális, szóval nem azt akarom mondani, hogy aki hatévesen csinálja az szexisten/nő lesz. Csak nem hinném, hogy attól bármi jobb lenne, ha élete felét szex nélkül hozza le. Sok gátlásos fiatal (vagy felnőve gátlásos felnőtt) ilyen-olyan okból fél "próbálkozni". Később ilyenekből lesznek azok a magányos emberek akiknek nem is hiányzik illetve amikor van rá alkalma sem esik jól neki a szex. Ezt az állapotot "nem éri meg" szerintem megélni.

Még annyit, hogy ne legyen ciki annyira, hogy ettől legyen visszahúzódó, vagy gátlásos. A szüzesség ténye nem ciki. De később nehezebb lesz oldani azokat a gátlásokat, amiket tizenévesen cikinek érez valaki a szexel kapcsolatban.

#23: Az aszexualitással semmi baj, ha tényleg ez a helyzet. Van, aki az, és kész. De ezt csak érdemi szexuális próbálkozások után lehet kijelenteni. Nem 1-2 alkalom után vagy akár annak hiányában.

A baj ott van, hogy az ember nagyon jó az önámításban, és fennáll a veszélye, hogy csak bebeszéli magának ezt, mert valahogy tart a szextől vagy csak a "szüzesség ciki" témát akarja elkerülni a nemlétező aszexualitás felvállalásával. Nem szexelőként a késztetése is kisebb lesz, így tapasztalata is kevesebb lesz, és mire akarna, a felkészületlenség miatt nem mer. Ez egy pozitívan visszacsatolt (azaz öngerjesztő) folyamat.

Valamelyest értem is a társadalom fellépését, hogy cikinek tekinti, mert ezzel kényszeríti a lemaradó egyedeket a próbálkozásra, hogy áttörjék a magukban lévő gátat, ha van, vagy felismerjék az aszexualitásukat, ha az van. Tehát tkp. jó az, hogy a szüzesség ciki egy idő után, hogy ezzel ösztönözve/ostorozva legyen az illető, hogy egy idő után már égő ne legyen neki. Ti. - az értelmesebb - felnőttek jellemzően nem vájkálnak a másik nemi életében, emiatt mire ez csak csendben, odabent égő az embernek, aki elszenvedi a szüzességét. De ott annál jobban ég.

41FHET

#26: 35 éves elkezdtem pszichterápiára járni. Ez kicsit lazított rajtam. Ennek következtében eldöntöttem, hogy nyitok az emberek felé (különben akár meg is ölhettem volna magamat, mert amit csináltam, az vegetálás volt lényegében (munka-kaja-(nyelv)tanulás-számla-alvás-kelés stb. Nem akartam öngyilkos lenni.) nem pedig élés.

A nyitás miatt mint ismerkedésre és személyiségformálásra legalkalmasabbnak látszó tevékenység, a táncot választottam. Ott tovább lazultam. Aztán 38 évesen az egyik alkalommal előkerült egy 28 éves csaj, akitől kicsit nagyobb távolságot kellett tartanom tánc közben, mert 2 számon keresztül tartó acélos erekciót váltott ki belőlem. Aztán itt-ott randiztam vele. Ő nem hitte el a koromat (valóban 5-10 évvel fiatalabbnak szoktak gondolni). Azt meg végképp nem, hogy szűz vagyok. Ő meg túl korán kezdte a szexuális életet. Aztán egy este sort kerítettünk a dologra. Élveztem. Ő is (szerintem, és remélem is). Kapcsolatba kezdtünk. Tetszett a csaj, nagyon édes volt. Én már azt számolgattam, hogy amit ő tervezett tanulásban, munkában, stb. a következő 2-3 évre, azzal mi a teendőm. Sajnos 3 hónap alatt vége lett, mert a csaj nagyon nagy "hátizsákkal" bírt és nem tett eleget, hogy javuljon a helyzete. Indulatkezelési stb. problémái voltak, de ez csak menet közben derült ki. Én pedig meg akartam menteni, mert hősnek képzeltem magamat. Tettlegesség nélkül, de atomrobbanással zárult a kapcsolat. Egy barátom segített kiköltöztetni a csajt, és amit akkor éreztem, arra a pánikroham a legjobb leírás. Sajnos az akkori önmagát a mai önmagam sem tudná eléggé segíteni önmagát rendbe tenni. 

Azóta keresem a páromat, és amikor szombat este lehet menni táncolni, megyek. Illetve képzem magamat táncban, mert ez a másikra való fizikai és szellemi figyelést (törődést is) és a megosztott koncentrációt fejleszti. Ez van meg valamennyi eszem, de Volvóm, millióim, és Keanu Reevest meghazudtoló fellépésem nincs. Itt még az ágyig nem jutottam el senkivel. De most már nem adom fel. Majd sikerül.

27-hez kiegészítés: A saját magam - és a környezetemben látott 2-3, hozzám hasonló, de szerencséjükre sokkal fiatalabb töketlen srác - példája alapján mondom, hogy ez a soká tartó szüzesség:

1. Mindig valamiféle – nevelési f@szságból (beleértve szektás kereszténységet is), testvéri konfliktusból stb. – eredő önértékelési zavarra vezethető vissza. Ez annak fényében igaz, hogy a környezetemben láttam 2-3 nálam – kinézetre - lényegesen rosszabb fogás pasit, akik boldognak látszó párkapcsolatban élnek már évek óta. Ez tehát egy összetett kérdés.

2. Rohadt kellemetlen érzés, és negatív spirál (ahhoz, hogy tapasztalatom legyen, őt le kell szólítanom - de hogyan és mit csináljak, amikor még sosem csináltam, senki nem mutatta/senkin nem láttam - és ugyanez körbe körbe). Mersz hiányában nincs tapasztalat, tapasztalat hiányában nincs mersz.

3. Tényleg igaz, hogy a szüzesség elvesztése javít a férfi fellépésén. Nem fordítja ki önmagából, nem lesz Dávidból Góliát, de segít.

Ezért úgy gondolom, hogy aki 25 évesen szűz, az komolyan gonolkodjon el saját magán. Az egyetem után kicsit már nehezebb ismerkedni, és a munka mellett az ember könnyebben el is tekint az alkalmaktól, és derítse ki hogy aszexuális-e. Ha igen, akkor építsen helyette karriert, legyen WWF aktivista, legyen aszexuális párja. De aki nem ilyen, az kapja össze magát, mert hamarabb lesz 35+ mint gondolná és akkorra csak a maradék marad és azzal is nehéz kapcsolatba kerülni, tapasztalat és mersz hiányában. Nem fog a világ a négy fal közé törni.

Stephen Vizinczey írta egy regényében „Az érett asszonyok dícsérete”-ben, hogy amikor Kanadában az egyetemen tanított, akkor szinte mozgalom volt a szüzesség ellen a diákok között, mert azok nem értették, hogy ez a betegség hogyan üti fel a fejét újra és újra. Úgy gondolom, hogy a szüzesség nem erény egy időn túl, hanem – hacsak nem társul valami felnőtt, mentálisan tiszta döntés esetén cölibátussal – egy undorító, az ember lelkét egészen belülről rágó betegség, amire pedig van gyógyszer, csak ahhoz macerás hozzájutni. Ezért a szülői nevelés legfontosabb eleme kellene legyen az empátia és a felelősségvállalás mellett, hogy az egyed felnőve megfelelő önértékeléssel és kellő önbizalommal rendelkezzen. És akkor nem lennének ilyen kérdések, mint néhány rovattal arrébb, hogy „50 éves a nagybátyám, de szűz. Elhiszitek? Mit tegyek?”

Se nem ciki, se nem erény.

Akkor lesz ciki, ha te annak érzed, és ezt látják is rajtad.