Nektek mi a véleményetek?

Sziasztok!

20-adik éves srác vagyok, jelenleg dolgozom és mellette levelezőn pedig egyetemre járok.

Úgy általános iskola végéhez közeledve jöttem rá, hogy eléggé különbözöm a többiektől.

Annyit tudni kell, hogy az általános iskolában és a középiskolában is nagyon hülye osztályokba kerültem.

Olyanokhoz, akikkel nem lehet sem programot szervezni, sem táncos előadást megtanulni, sem kirándulást leszervezni zökkenőmentesen.

A hétköznapok is többnyire rosszak voltak.

Tipikusan, amikor mindenki mindent lesz*r kategória.

Én voltam ( vagyok ) mindig az a hülye, akire minden szerveznivalót kiosztottak. Hála Istennek minden rendezvény ( ballagás, bankett ) simán lezajlott, de ehhez az én és még kb. 3 osztálytársam megfeszült munkája kellett.

Visszafordulva, nem ment a csajozás sem általánosban, sem pedig a középiskola alatt.

( És ez elkezdett feltűnni a hozzátartozóimnak is... )

Nagy elkeseredésemben elkezdtem olvasgatni a homo - és biszexualitásról. Sajnos ez elég tabu téma volt mindig is a családomban,így nem volt kellő ismeretem a helyzetről.

Blogokon kérdezgettem, és bizony, egy pár hét leforgása alatt közel 20 emberrel tartottam kapcsolatot. Vegyes nemzetiségű, hasonló srácokkal.

Faterom egyszer, amíg mosdóban voltam, belógott a gépemhez, és kérdőre vont, hogy EZ MI??? KISFIAM?

Skype-ról volt szó. Szerencsére nem sokat tud angolul, de a lényeget leszűrte a szövegkörnyezetből.

Erős arccal és nyelvezettel megkérdezte tőlem, hogy MELEG VAGYOK?

Mert,ha igen, akkor úgy fog kezelni....

Elég homofób személyiség, úgyhogy nem lett volna jó dolgom, ha bármi "igenre" hasonló választ adok neki.

Elhárítottam, valami olyasmivel, hogy TANÁCSOT KÉRTEM MINDENFÉLE DOLGOKHOZ, azt hiszem valami ilyesmi volt.

Ahogy elment a géptől, nagyon gyorsan mindent visszanyomozhatatlanná tettem, és néhány napnyi mosolyszünet kivételével nem történt semmi.

De, szerintem erősen megsejtette, hogy valami nem "tiszta" a fejemben.

Természetesen nem hagytam volna magam, ha megüt, akkor a rendőrségre is bementem volna.

Eltelt 1-2 év, és azóta is pangok. Komoly barátnőm még nem volt. És az eddigi komolytalanok, is csak összehozással, rengeteg alkohol után tudtak kellemesek lenni. De csak arra az egy éjszakára. Másnap, mikor megláttam őket, rendesen felment a vérnyomásom és elszomorodtam, hogy ŐK?????? NEMÁR.... :(

Nem is lett belőlük semmi.

Szorgalmi időszakban, a munka és az egyetem mellett nem sok időm van eljárni éjszakánként.

Néha, ha a tanár beteget jelent egy-egy szombatról, akkor szoktam eljárogatni.

Jó megjelenésű, arányos és aranyos, mosolygós srác vagyok, jó fizikummal és kiállással.

Ha megszólítok egy tetszetős lányt, akkor nagyot kerekedik a szeme és nem tudja, hogy hogyan kellene reagálni a közeledésemre. ( nem letámadóan.. :-D )

és inkább elhúzza a száját, és "bocsi, várnak a többiek"- beszólással le vagyok pattintva.

Középiskola közepéig volt rajtam egy kis felesleg, de azon a nyáron úgy megnyúltam és megizmosodtam, hogy lötyögött rajtam a feszülős fürdőbermuda is.

Addig volt olyan, hogy beszédbe elegyedtem egy lánnyal és közölte, hogy " ne is próbálkozzak, úgy sincs esélyem..." gondolhatjátok, hogy milyen ösztönzést okozott a lelkemnek.

Sz*rul esett, mert csak beszélgettünk.

Azóta elég bizonytalan vagyok a lányokkal, mert azóta sem találkoztam olyannal, aki egyedülállóan, egy szép gesztust ( mosolyt, nevetést ) tett volna felém, mindenféle érdek nélkül.

És szomorú, hogy a fiúk között mára már több szimpatikusabb nekem ilyen szempontból.

Nagyon aranyosnak és segítőkésznek tartom magam, ha kell valami rögtön ott vagyok segíteni mindenkinek, de ENNYI.

Ugye az elején mondtam azt, hogy néhány éve fedeztem fel , hogy a srácokkal is jól "ellennék".

Tehát, ha az utcán menne egy csúnyácska leányzó, és egy jó kiállású, helyes srác, és megkérdeznék tőlem,hogy melyik,akkor én a férfiút választanám. :-)

Közvetlenül még nem érintkeztem srácokkal, de gyakran eszembe jut a gondolat.

Egy strandon, uszodában, vagy nyáron a sétáló utcán nagyon tudom legeltetni a szemem. :)

Ez a nagy helyzet velem.

Szerintetek hogyan tovább? Mivel még nem voltam a másik oldal "képviselője" ( tapasztalat hiányában ), így nem merem kiállítani magamról a többieknek, hogy biszexuális vagyok.

Idővel gyerekeket szeretnék majd, legalább 3-at.

Mondják sokan, hogy el is múlhat ez az érzés, de szerintem már rég elmúlt volna.

A családom nem túl "toleráns" az ilyen ügyekben, tudom magánügy, de amíg itthon lakom, addig szeretném tiszteletben tartani a nézeteiket, és nem kihúzni a gyufát náluk.

A húgomnak is szeretnék jó példát mutatni, ezért nem mertem idáig "ugrálni".

Hogy lenne érdemes intézni a dolgaimat?

Valakinek van-e hasonló tapasztalata?

:-)

Szívesen válaszolok a privát üzenetekre is! :)

Kitartást a hétre nektek! :-)

.B.

19-20 / Férfiú