A valóságban nem, csak a fantáziámban izgat?

Fiú vagyok, és alapjáraton a lányok jönnek be, de amint egyedül leszek és odajutok, hogy 'elszórakoztassam' magamat, egyszerűen képtelen vagyok lányokra gondolni. Valamiért a fiúk sokkal jobban mozgatnak ilyenkor, sőt, szinte már csak a fiúk izgatnak ekkor.

Viszont, amint kilépek a való életbe, hirtelen elfelejtem a meleges dolgaimat, és képtelen vagyok 'úgy' tekinteni a férfiakra, ahogy azelőtt, hiába szeretnék.

Eltudom magamat képzelni fiúval, és már lelki kapcsolat szintjén is lassan ott tartok, hogy inkább egy fiúval szeretném, mint lánnyal, de mintha ez az egész dolog, csak addig működne nálam, amíg egyedül vagyok.

Emberek között is feltudom éleszteni ezt a vágyat, de olyankor valamiért mindig elakarom hessegetni, mert mintha tudnám, hogy ez nem természetes és csak a baj van vele.

Mit tehetnék?