Meleg kérdés! Csak én nem találok normális szeretetre vágyó fiatal srácot?

Nem, nem csak te. -.-

Ne írj, nem vok meleg, még pasi sem, ráadásul ne itt próbálj ismerkedni. Az ilyen kérdéseket tök felesleges kiírni. Az van, hogy neked ez a helyzeted, keresni kell, mi nem tudunk segíteni.

Figyelj, ezen ne lepődj meg! Ma ugyanennyire nehéz egy rendes csajt is találni, nemhogy rendes srácot. Az emberek is válogatósabbak lettek, helyenként makacsul ragaszkodnak saját elképzeléseikhez, s egyre képtelenebbek kompromisszumokat kötni. A sok csalódás pedig visszahúzódóbbá tesz mindenkit, elbizonytalanít, ahogy téged is, ezen én már meg se lepődök.

Közben meg megy az idő, megy az idő... ketyeg az óra, és akár évek is eltelhetnek úgy, hogy semmi jó, semmi érdemleges nem történik. Mennek az évek, de csak potyára.

Én szerencsésnek érzem magam abban, hogy biszex létemre sikerült egy olyan jófej sráccal összebarátkoznom, akivel --- noha elég nagy távolság volt köztünk, 350 km-nél is több --- évi 4 alkalommal sikerült találkoznunk 2 éven keresztül mindig, és mivel ő kezdő volt, és tapasztalatlan, én meg kíváncsi, ő engedte, hogy megvalósítsam rajta/vele az elképzeléseimet, és élvezte. Egyikünk családjában -- ami bennünket egymástól külön-külön felnevelt -- sem volt olyan békés, nyugodt légkör, hogy az az önbizalmunkat serkentette volna, mindketten nagyon sok lelki gátlással nevelkedtünk fel. Én azonban leküzdöttem ezen gátjaimat, őt viszont meg kellett erre is tanítanom.

Itt ismerkedtünk meg a GyK-n, s rengeteg MSN-ezést, mobilozást követően egy szép őszi napon találkoztunk először, amely akkora hatást gyakorolt rám, hogy búcsúzáskor én megöleltem őt, és ő eleinte csak csodálkozott, majd visszaölelt és ő is magához szorított. :")

A tavalyelőtti karácsony volt a legszebb. Meghitt környezet, halk karácsonyi zene a laptopról, mellette egy vázában pár darab fenyőág az asztalon, amin egy fenyőgyertya égett meg néhány szép toboz volt. Körülötte toboz, eredeti sztaniolos-selyempapíros szaloncukor, mandarin és illatos teamécses.

Órákig csak ültünk,... néma csendben, hallgatva a halk zenét, szorosan átkarolva, megölelve egymást. Majd megleptem egy jelképes ajándékkal, elsírta magát örömében, és még szorosabban magához ölelt.

Voltak aztán persze problémák a távkapcsolatunkból kifolyólag, de hát hol nincsenek!? Nagyon jó barátok voltunk, és működőképes is volt a dolog, csak ő nem volt képes leküzdeni aggályait a családjával kapcsolatban, és minden közösen megélt élményünk ellenére sajnos útjainknak el kellett válni. :"( Engem máig megvisel a tudat, ha belegondolok, hogy ő már nincs velem, nem lehetünk kapcsolatban egymással, s ha találkozom valaki másik gyerekkel, akiben van néhány vonás, amely hasonlít rá, elkezdünk barátkozni, de valahol érzem,... őt keresem bennük.

Utoljára vele játszottunk kölcsönösen így el egymással, fiús testi örömeinknek volt viszont egy határa, amit tiszteletben tartottunk mindketten, és nem léptünk át.

Valamennyire már azért időközben kihevertem őt azóta, és szerencsére sok emberrel is kerülök kapcsolatba, de személyi szimpátia és kölcsönös bizalom nélkül nem működik egy ilyen dolog, mert én nem azzal foglalkozom, hogy ki hány kilóméterre lakik tőlem... ha bírom a csávót, és ő is bír engem, és a szavai, tettei arról árulkodnak, hogy megbízhatok benne, s ő is érzi a bizalmamat, akkor nem foglalkozom azzal, hogy ki milyen, meg hogy hol lakik!? Az esetemet is elsősorban azért írtam le, részben 1) hogy lásd, amit írsz, az elég rugalmatlan hozzáállás, mert neked inkább tapasztalatot kéne szerezned most, és nem a nagy ő-re várnod, részben pedig, 2) mert jól esett visszaemlékezni arra, hogy itt volt ekkora távolság, (egyikünk se pesti,) mégis sikerült remekül összebarátkoznunk, és amit tudtunk, azt toleráltuk a másikban, ha nem is mindig fértek össze elképzeléseink, de mindig találtunk kompromisszumot, amíg lehetett.

Nyilván te olyan srácra vágysz, akivel ki tudsz akár ruccanni akár egy buliba, vagy valahová, akivel sülve-főve együtt lehetsz, és meg tudd valósítani elképzeléseidet, olykor összebújhattok, ha szomorú vagy, megvígasztal. Akkor először meg kellene tanulnod kompromisszumokat kötni, és alább adni a feltételeidből! Akkor könnyebben összejön! :)

32/F

mindig ezek a problémák.

öreg,duci,vidéki,link,átverős.

mondjuk én még rendszeresem belefutok 14-15 évesekbe is...

hasonlóra vágyom mit te kedves kérdező.

de még csajt sem találok nemhogy srácot.

Óó nem vagytok egyedül ezzel a helyzettel, én sem találok normális srácot. Semmi különleges igényem nincs, csak azt szeretném, hogy ő is amolyan kedves, csendes, érzékeny, nem minden hétvégén "hullarészeg" típus legyen.

De sajnos ezek az értékek nagyon nagyon kevés bi/meleg tini/20-as évei elején járó srácban találhatóak meg a levelezések alapján. Aki pedig ideális lenne, az meg messze lakik. De a jelentkező típusokat kedves kérdező nagyon jól összefoglaltad.

Itt nem tudom milyen csoda segíthet...