Melegek, biszexek! Milyen úton módon kezdtetek el vonzódni a saját nemetek iránt, és mennyire volt gyors a folyamat?

Szerintem rossz úton indulsz a kutatásodban, mivel a melegek nem kezdenek el egyszercsak vonzódni a saját nemük iránt, hanem mindig is a saját nemük iránt vonzódtak.

Kb. 12 éves koromban vettem észre, hogy testileg a fiúk vonzanak, a lányok sosem érdekeltek. Ekkor persze még azt hittem, hogy ez csak múló kíváncsiság és majd elmúlik. 18 éves voltam, amikor kimondtam magamban, hogy meleg vagyok.

26/F (meleg)

20:15-nél van a pont, emlékszem, lehettem vagy 10 éves, amikor megsimogattam egy haver srác nyakát, egyszerűen azért, mert jólesett (ő nem értékelte annyira). Abszolúte ösztönösen jött a dolog, lányt se előtte, se azóta nem akartam "úgy" megérinteni. 12 éves koromban már nagyjából tisztában voltam a nemi vágyaimmal, de csak 17 éves korom körül kezdtem melegként azonosítani magam, és 18 voltam, amikor felvállaltam a családom és szűkebb baráti köröm előtt.

Igaz, vannak, akikben később jön elő a dolog, de sztem bennük is megvolt korábban is, csak elnyomták magukban, hogy könnyebben beilleszkedjenek (esetleg hangos homofóbiával kompenzáltak is, számos ilyen esetről hallottam már).

már ha a folyamatot kérdezed, akkor velem először úgy történt, hogy aszexuális voltam, nem érdekelt egyik nem, aztán egy kis idő múlva már erőltettem azt, hogy a lányokkal ismerkedjek, és legyen valami közöttünk, ekkor még mindig nem érdekeltek a pasik, egy kicsit sem, aztán beleszerettem az egyik haveromba már-már betegesen, és most ott vagyok, hogy lassan elkéne magam fogadni...

15/F

"Homoszexuálisok evolúciós helyét kutatom, ezért lenne fontos a kérdések megválaszolása."

Kezdd itt: [link]

Én lány vagyok, de azért leírom hátha.

Soha nem vonzódtam férfiakhoz szexuálisan. Külsőre nagyon lányos, de viselkedésre fiús, vad gyerek voltam. A közelebbi barátaim fiúk voltak, ez máig nem változott. Nagyon jóban voltam velük, kisgyerekként mindig velük lógtam, fára másztam, kalózosat meg idniánosat játszottunk. Ennek ellére nem éreztem magam kisfiúnak, a kalózos játékban is imádtam a bizsukat az volt a kincs. Meg persze közben "elraboltuk" a lányokat, akik aztán vagy beálltak hozzánk, vagy várták, hogy a másik csapat megmentse őket. Ebben az időben irattak be először balettra. Itt voltam először szerelmes. Azt hiszem körülbelül 6 éves lehettem. Szerettem táncolni, de a tornadresszes, szépen mozgó lányok még érdekesebbek voltak. nagyon bele voltam habarodva az egyik kicsit idősebb barna hajú kiscsajba, figyeltem ahogy táncol, ahogy öltözik. Ha uzsonnára sütit kaptam, a felét mindig odaadtam neki. Valószínüleg ő csak barátnak tekintett, de általánosban a plátói vonzódásnál több nemigen szokott lenni.

Aztán gimiben rájöttem, hogy mi ez az egész, és nagyon depressziós lettem tőle, elkezdtem tartani a lányoktól, zavarban voltam a közelükben.

Egész gimi alatt szerelmes voltam az egyik osztálytársnőmbe, igyekeztem vele jóban lenni, egész jó barátok voltunk, de nagyon rossz volt hallgatni, hogy minig a pasijairól áradozott. Vagy szídta őket, mert semmibe vették. Pocsék mentális állapotban voltam.

17-18 éves lehettem amikor elmondtam otthon, pontosabban először a testvéremnek, utánna apának. Anya rajtuk keresztül tudta meg. A családom ugyan elfogadó volt, de pont akkor voltak azok a bizonyos melegfelvonulások, és én rettegtem kimenni az utcára, az emberek nagyjából felétől halálfélelmem volt. Pocsék volt az önértékelésem, komoly szuicid hajlamaim voltak. Végül kaptam szakmai segítséget, és a közelünkbe költözött az egyik gyerekkori barátom, akivel újra jóba lettünk, szóval sokat javult a helyzet. Eljártunk szórakozni, inni, ettől kicsit javult a hangulatom is. ELkezdtem lányoknak udvarolni. A legtöbb maximum csak szórakozott velem, vagy a pasiknak akart tetszeni, de nem érdekelt, élveztem a figyelmet. Elcsattan az életem első csókja. Részeg voltam, nem érdemelte meg, de izgalmas volt szóval kicsit bánom is meg nem is.

Rájöttem, hogy senki nem vesz komolyan. Elkezdtem társkeresőkön nézelődni. Nagyon kiábrándító volt, ott is mindenki csak próbálkozni akart, vagy a pasiját megcsalni. Teljesen feladtam a dolgot.

Aztán derült égből villámcsapás, az egyik házibulin összejöttem az első komoly barátnőmmel. Azóta is eggyütt vagyunk, nagyon szeretjük egymást.

24/L

Ez az alapból aszexualitás is hülyeség szerintem.

Kiskorában egyik nem se érdekli nagyon az embert, van akit még késő tizenévesen se de attól nem aszexuális, csak egyszerűen ilyen, később jönnek elő benne ezek a dolgok.

Már az óvodában is voltak "nem szokványos" dolgaim, de akkor persze még ezt sem én, sem más gyerek nem tudta, hogy mi ez. Voltak autók, meg egy kis konyhás játék. Elvoltam én az autóval is, de többször oda akartam menni a "konyhába", de nem engedték. Az egyik fiú társamat mindig azzal szekáltam, hogy megpusziljam (amit már csak mai fejjel értettem meg). Mindig több lány barátom volt, de egyikre sem néztem úgy, hogy "hú de jól néz ki". Aztán idővel a fiúkat néztem, amivel eleinte úgy voltam, hogy biztos csak a kíváncsiság, majd elmúlik... Hát nem múlt. Én is voltam már szerelmes barátomba, de aztán átgondoltam, hogy ez így nem működhet. Soha nem vallottam be neki, de már nem is nézek rá úgy, csak barátok vagyunk, és én ezt tiszteletben tartom.

18/f

17:05

Mintha csak én írtam volna, csak az a különbség, hogy engem odaengedtek a konyhás játékhoz.