Leszbikus vagy biszex lányok! Hogy jöttetek rá, hogy szeretitek az azonos nemű egyedeket is?

Hello. Azt hiszem én egész életemben tudtam, hogy valami nem stimmel velem. Gyerekkoromban volt egy szerelmem (fiú), aki egyben a legjobb barátom volt, utólag persze rájöttem, hogy valószinüleg nem is szeretem. Már akkor is mindig úgy tettünk, mintha én is fiú lennék, és nök képeit nézegettük, hogy melyikünk melyik tetszik :) Ez akkor nem is tudatosult bennem, de igy utólag azért szerintem az elöjele volt, hogy leszbikus vagyok.

S engem nem zavar ami vagyok, s ha tudnák akkor se változtatnák rajta, de az már jobban zavar, hogy az emberek többsége ugy tekint a melegekre, mint a földönkivüliekre. Jó lenne végre elfogadni, hogy mindenkinek saját joga eldönteni kivel akar lenni.

24 /L

Mindig tudtam (sorozatok női szereplőit imádtam meg az énekesnőket a tinibandákból... =D), igazán tudatosulni olyan 12 éves korom körül tudatosult bennem, de úgy voltam vele, hogy ez természetes tizenéves korban (rengeteget olvastam róla), aztán mikor 19 évesen fülig beleszerettem egy lányba, tudtam, hogy ez nem csak egy tini fázis, ami majd elmúlik (nem mintha kellemetlenül érintett volna a dolog, és arra vártam volna, hogy elmúljon, csak hát benne volt a pakliban a "szakirodalom" szerint).

De még mindig nem múlt el, és úgy tűnik nem is nagyon akaródzik. =D

Férfibe sose tudtam beleszeretni (szerelemmel meg pláne), és hülyeség, hogy azért mert tutira nem ő volt az igazi, egyszerűen közömbös maradtam szívügyileg azon a vonalon, lányokba viszont temérdek alkalommal zúgtam bele, s ott volt szerelem is.

Nekem nem igazán volt probléma elfogadni, mivel ahogy írtam, mindig tudtam, és a családban se volt ez a téma tabu soha, így gyerekként is olvashattam róla, nézhettem róla dokumentum filmeket, anélkül, hogy a szüleim pofon vágtak volna, vagy fújolva elkapcsolnak. Minden bizonnyal ez is sokat segített.

23/L

A legtöbb barátom mindig fiú volt, de soha sem tudtam rájuk :úgy: tekinteni, fel se merült soha, hogy akarnék tőlük valamit. Volt amelyik bepróbálkozott. Ez engem mindig meglepett, ezt a szituációt nem igazán tudom kezelni, kb. olyan, mintha az öcsém jönne oda hogy randizzak vele.

Mondjuk külsőre kifejezetten lányos vagyok, de nem adtam semmiféle jelzést vagy okot arra, ami arra utalna, hogy a közös sörözésen kívül bárrmit akarnék tőlük.

Örültem-e neki? Nem. Az ember nem szokott örülni természetes, magától értetődő dolgoknak.

A társadalmi reakciók okozta sokk viszont az egyik oka a pánikbetegségemnek és a depressziómnak.

A nők viszont érdekeltek, bár ez legtöbbször inkább távoli rajongás volt. Nekem inkább a karakteres, fiús lányok jönnek be, ilyet a médiában alig találni, sőt, még a leszbikus csajok közt is a legtöbben félnek tőle, hogy "túl buz!san" nézzenek ki vagy igénytelenek, emiatt nem nagyon találok párt.

22/ L

rengeteg fiú barátom volt,azokkal jöttem ki igazán.

Lányokkal csak rövid távú barátságok voltak,vmiért mindig vége lett.

Szerintem kiskorom óta bennem van a dolog,bár több fiú barátom is volt már és van is,de kb 12 éves korom körül jöttem rá jobban,hogy valami nem oké.Nem is akartam elfogadni eleinte,nem vettem komolyan.Mostmár kicsit jobban érdekel a téma,de tudom,hogy ebben a XI.században mmég mindig nem igen elfogadott ez a tény,plusz Mo.-on úgy sem fog összejönni semmi ilyesmi,mert akkor már megtörtént volna.szar helyzetben érzem magam.addig is maradok a fiúknál.....:(

Én nemrég, kb másfél éve, szerintem közrejátszott az is, hogy az első fiúm (aki most alegjobb barátom) bevallotta a szakításunk után kb. 6 hónapra, hogy meleg. Elfogadtam, sőt, támogattam, a mai napig szeretem, támogatom ahogy tudom, és tudom hogy ez kölcsönös. Igazából ő nyitotta fel úgymond a szemem, mert előtte is megnéztem a csinosabb lányokat, de akkor még nem tűnt fel, hogy igenis teszik amit látok, és lassan tudatosult bennem. Egyenlőre még a BI zónát választottam úgymond "jelzőként", mivel még soha nem volt barátnőm, szóval most kivárok, és ha már tapasztalom is az álmaimat, akkor szerintem majd el tudom dönteni, hogy mit kezdjek magammal.

Hogy zavar-e, nem. Mindig is fiúsabb voltam, igazából az 1. barátom előtt az volt a bajom, hogy ha ilyen fiús vagyok, hogy lesz valaha barátom, így próbáltam kicsit nőiesedni, de nagyon nem tetszett.

A környezetem (a legjobb barátomon kívül) nem tud a másságomról, bár kaptam már kissé poénosra vett utalgatásokat, de leperegnek rólam, már megszoktam. Nem is szeretnék még semmit sem modani, mit említettem, amíg nem lesz valami action :D illetve azért is mert félek a visszajelzésektől, mind család, mind ismerős és persze osztály, no meg barát szinten, szóval nemtudom még hogy mi lesz.

16/bi Bp.

Azt hiszem én is egy "klasszikus" eset vagyok. Kiskoromban állandóan a fiúkkal lógtam, velük barátkoztam, játszottam, fociztam. Ez egészen 10-12 éves korig nem is volt gáz, utána már "kénytelen" voltam áttérni a lányokhoz, és igazából élveztem is a társaságukat. Mindig is fiús voltam, mióta az eszemet tudom. Persze azóta rengeteget változtam inkább külsőleg, de ezen nem tudok :) A stílusom még mindig elég fiús,de mindig is ilyen voltam, meg vannak ilyen apró kis dolgok, mint például kinyitom a lányok előtt az ajtót, magam elé engedem őket, stb. Ez olyan amit szinte észre se veszek már. :) Körülbelül 14-15évesen kezdett leesni a tantusz, addig én teljesen természetesnek vettem azt, hogy a lányokat nézem meg. Utána jött egy hoppá felvilágosodtam időszak, kézzel lábbal próbáltam ellene tenni, de hát persze nem lehet. Aztán szépen lassan elfogadtam, és végül is mindent összevetve, nem bánom a dolgokat :) Csak hát elég nagy hátrány ez az egész. A hármas válaszolóval ellentétben, itt erre felé pedig inkább fiúsabb leszbik vannak, nekem pedig a nőiesebbek tetszenek. Elég fiúsnak tartom magam ahhoz, hogy ne egy fiúsabbal kelljen össze jönnöm.

Egyébként konkrétan én is kb. 10-11éves koromig tudom vissza vezetni az egészet, de előtte is szerintem már bőven sejthető volt ez az egész dolog nálam.

18/L

Én pont a napokban kezdtem el elfogadni a helyzetet. A "sablon" nálam is hasonló :D Az oviban, suliban mindig a fiúk társaságát kerestem, velük sokkal jobban tudtam játszani és persze kergetni a lányokat :D Ez máig változatlan, lányokkal inkább csak futó barátságot ápolok.

Középiskolában a bokámig elszégyelltem magam, mikor erős szívdobogást váltottak ki belőlem a fiús lányok. Aztán a tagadós korszak következett. Erőltetni próbáltam fiúkkal a dolgot már csak azért is, hogy a környezetem végre békénhagyjon a " Mikor lesz már végre pasid?" szöveggel, de egyszerűen nem ment rendesen a dolog. Úgy másfél éve az utolsó probálkozásom után elegem lett az egész színlelősdiből. Undorodtam mindentől, a fiúktól, magamtól, a világtól.

Neten próbáltam ismerkedni lányokkal, de nem volt jó ötlet. A kudarc után elkönyveltem magam selejtnek, nem ismerkedtem egyáltalán. Nagyon rosszul éreztem magam, nem akartam emberek közé járni, sokat sírtam. Próbáltam tanulásra koncentrálni, a munkámra, családra, egyéb teendőkre.

Pár napja viszont azon kaptam magam, hogy nyálcsorgatva figyelem a lányokat. Ezúttal nem rémíszt meg a dolog. Sőt. Meglepően felszabadultnak érzem magam. Már fogcsikorgatva állok a buszon, ha mellettem van egy szép lány, annyira szeretném megérinteni, megsimogatni a szép haját, megcsókolni, ahelyett, hoyg elszégyellném magam... :D

Talán a közelgő tavasz teszi, vagy a hormonjaim felnőtt fejjel bolondultak meg :D De az az egy biztos: nem pasik váltják ezt ki belőlem.

24/N

Bennem igazából 2 éve tudatosult, hogy érdekelnek a lányok. Előtte csak pasikkal volt kapcsolatom, viszont akkor is sokszor elgondolkodtam, hogy lehet valami, mert egy pasival se élveztem se az együttlétet se semmit. Egyszerűen havernak tudom tekinteni őket. Kiskoromban én is inkább a fiúk társaságát kerestem, lányokkal is jóban voltam, de elég fiús voltam, ami hála isten mára már teljesen kiment belőlem, legalábbis külső alapján :) Aztán 2 éve úgy jöttem rá, hogy egy nőre "úgy" néztem. Azt vettem észre, hogy a fenekét bámulom, és hát elkezdtem fantáziálni.. Aztán egy évbe tellett hogy teljesen elfogadjam ezt magamba, aztán most már voltak kisebb hosszabb kapcsolataim lányokkal. Laza kapcsolat most se érdekel ahogy régen pasikkal se. Most pár napja szingli lettem, de tudom hogy nő érdekel, és a pasik már eléggé a háttérbe szorultak szerelem terén. :)

21/L