Elmondjam a családomnak?

Hogy mi ebben a természetellenes? Csak gondolj bele, normális lenne, ha innentől mindenki csak a saját nemével törődne? Nem, kihalna az emberiség, mert így tulajdonképpen zsákutca lennénk az evolúcióban.

Ezért természetellenes.

Nekem konkrétan hányingerem van a homokosoktól, de ez az én véleményem, tudom, hogy nem ez volt a kérdés!

Válaszként annyit fűznék a témához, hogy nem rég (max 1 hónapja) volt, hogyegy 30akárhány éves nő bevallotta az anyjának, hogy a nőket szereti! Nem kicsit kiborult a szerencsétlen szülő... annyira, hogy öngyilkos akart lenni, de nem sikerült (azt hiszem, begyógyszerezte magát, de ez nem 100%), és a pszichiátrián kötött ki! Nem hiszem, hogy bármilyen kapcsolat (legyen szó akár homo-, akár heteroszexuálisokról) többet érne a békés, nyugodt kapcsolatnál a szülőkkel.

Ez az anyuka sem azért akart öngyilkos lenni, mert nem szerette voltna a lányát, hanem (gondolom én) azért, mert csalódott, és nem tudta feldolgozni, hogy a lánya más, mint amire/aminek nevelte! Itt nem arról van szó, hogy mindig azt kell csinálni, amit a szülők mondanak, mert nyilván, változnak az idők, a körülmények, és a társadalmi ráhatások a dolgokra, a közvélemény, de könyörgöm, mérlegeljünk, mi a fontosabb, a család, vagy a többi ember?!

Tehát a lényeg, hogy ha tényleg nővel akarsz lenni nő létedre, ne mondd el a szüleidnek, már csak az ő érdekükben sem! Ha valóban hosszú ideig tart ez a kapcsolat, és úgy érzed, ez a végleges "állapotod", akkor beszélgess a szüleiddel, néha-néha hozd fel a témát, de nem úgy, hogy ez a helyzet és kész, hanem vezesd a beszélgetést úgy, mintha szépen, lassan megváltozna a véleményed az ilyen emberekről... először csak úgy, hogy mondjuk láttál ilyen párt az utcán... akkor meghallgatod a szüleid véleményét, legközelebb, hogy elgondolkodtál az ilyen embereken, és hogy kicsit másabba a te véleményed, mint az övéké, de ettől függetlenül elfogadod az ő álláspontjukat is, és néhány beszélgetés után szépen, LASSAN, finoman rávezeted őket, hogy te is homo vagy. Szerintem legalább 5-7 beszélgetésbe beletelne ha én lennél homo, de szerencsére jók nekem a pasik is... :)

Ha nyíltan felteszi a kérdést, hogy akivel találkozol nő-e, akkor ugyanilyen nyíltan is válaszolhatsz neki.

Szerintem minél tovább húzod, minél mélyebbre jutsz a kapcsolatodban és a titkolózásban, annál nagyobbat fog ütni.

Még csak pár hónapos a dolog, nem gondolom, hogy te magad is 100% biztos vagy a dolgokban. Most ez van, aztán lehet változik, lehet nem. Nem ez határozza meg ki vagy. Nem kötelező, hogy 180 fokos fordulatot hajts végre az életedben. Ha normálisan veszi, akkor a kételyeidet is meg fogja hallgatni.

Ha meg kiborul, akkor azzal nem sokat tudsz kezdeni, ki kell várni mi lesz. Ha folyamatosan ezen fog pattogni, akkor rá kell hagyni, annyit ér majd el vele, hogy legközelebb nem hívod fel. Ha viszont lenyugszik, előbb-utóbb fel fogja hozni a témát és akkor szintén lehet vele normálisan beszélni erről.

Az utcánkban volt egy csaj, az ő anyukája vallásos keresztény, fogalmam sincs, mikor és hogy mondta el neki. Kívülről ennek mi semmi nyomát sem észleltük. Jött haza hétvégére, néha jött vele egy másik lány. Nincs abban semmi gyanús, hogy meghívod az egyetemi csoporttársad, kolis szobatársad, barátod hétvégére és elmentek közösen bulizni. A házfalon meg nem lehet átlátni, hogy ki kivel alszik.