Kivel legyek őszinte, és mondjam el , hogy lányként nemcsak a fiúk, hanem a lányok is bejönnek?

Igazából még nem volt kapcsolatom lánnyal, mert eddig elnyomtam magamba, és már 28 éves vagyok, egyik oka szerintem, hogy depressziós lettem. Viszont fiatalabb koromba, gyerekként voltak kisebb közeledések lányok irányába..

Már belefáradtam és megfulladok, hogy az érzéseimet visszafojtsam magamba... Szóval van egy kolléganőm, nagyon megszerettem, DE házas. Igaz veszek észre olyan jeleket, hogy nem vagyok közömbös számára, meg mond is, de mi van ha én gondolom túl? Honnan tudhatom, hogy csak barátkozik velem vagy többet is eltudna képzelni? Ha tudnám, hogy egyáltalán nem érez semmit , akkor könyebb lenne túl lépnem rajta. Ismerkedek közben egy sráccal is, de neki már a második esélyt adta, szóval nem túl bíztató a dolog, döcögősen megy a dolog, viszont ha vele vagyok, akkor is a csajra gondolok, bár még nem annyira erősek az érzelmeim úgy gondolom. Vagyis úgy gondoltam eddig, viszont most néztem egy romantikus filmet és jó pár percig csak sírtam, hogy nem lehetek a csajjal, és mikor lehetek már igazán boldog???

A pszichológus ingyenes, mivel gyógyszert is írnak fel 3havonta, a háziorvos küldött hozzájuk. Ez is zavar, hogy mikor hagyhatom már el végleg a bogyókat...

De nem gáz végül is egy idegennek ilyenről beszélni? Viszont jövő héten megyek hozzá, havi egyszer tudok csak menni, és így olyan vontatott a dolog... Bár azt mondja, hogy nem tartja lényegesnek, hogy többször járjak hozzá, ha nem tudná, hogy depresszióra gyógyszert is szedek, nem is sejtené...