Miért van az, hogy érzelmileg teljesen képesek vagytok hidegen a saját németekhez hozzáállni?

Hagyományos családot szeretnék egy nővel, közös gyerekekkel. Ez egy nagy életcélom. Szerintem egy gyereknek egy anyára és egy apára van szüksége egy szerető családi környezetben ahhoz, hogy a lehető legnormálisabb felnőtt váljon belőle.

Ezen kívül a férfiakhoz tényleg kevésbé vonzódom. Az utcán szinte csak a nőket nézem meg. Jobban szeretem a nők illatát, az ő puha bőrüket, a puncit a faroknál. Szóval van egy ilyen megmagyarázhatatlan oldala is, hogy kikhez mennyire vonzódom, mint mindenkinél.

26/F, bi

Mégis hogyan gondolod, hogy tudnék már beleszeretni egy hapsiba? Pszichológiai képtelenség, az akkor nem én lennék, ahhoz egy másik agy kéne. Szerelmes lenni csakis lányba, és 100% feminin viselkedésű, kinézetű, törékeny, lányos, oltalmazandó, cuki fiúba tudok. A férfiasság viselkedésileg is és megjelenésileg is számomra ronda, taszít, irritál. Legalább is engem, és vannak még ezzel sokan ugyanígy. Az egy dolog, hogy a fiúk is felizgatnak testalkatilag. De nem érzelmileg.

Egyébként hidd el, sokszor mondtam már magamban olyat, hogy bárcsak inkább a férfiakat tudnám szeretni érzelmileg is, kicsit egyszerűbb lenne. Mert az az elvárásbajnok, magaslóról inkvizítor természet, és az a kígyó viselkedés, ami mit mondjak, nem kevés nőnek (és passzívnak) a sajátja, nem teszi rózsássá és egyszerűvé a nők kegyeiért küszködő férfitársadalom életét.