20 éves szűz lány vagyok, barátom sem volt még. Úgy néz ki, most alakulóban van valami egy fiúval, viszont nem tudom ő mennyire veszi komolyan az egészet. És még az is rám vár, hogy közöljem vele, szűz vagyok. Mit tanácsoltok? (bővebben lent)

Nem mondhatom magam rondának, viszon kb. 3 évvel ezelőttig a fiúk észre sem vettek (azóta már páran igen, ők viszont nekem nem jöttek be...), szóval, az önbizalmam ez miatt is irtó kicsi :S És az egészet még az is tetézi, hogy a testemmel sem vagyok megelégedve, azaz a fiúk nem lennének (kis mellek, stb.), úgyhogy, ha arra kerülne a sor, még levetkőzni is szégyelnék egy fiú előtt, mert tuti egyből kiábrándulna belőlem... Viszont folyamatban van egy ismerkedés, és nagyon úgy néz ki, lesz is belőle valami. Kb. 1,5 éve írt rám egy fiú, hogy idézzem "nem szokott idegenekre ráírni, de én nagyon megtetszettem neki". Akkor úgy gondoltam, miért is ne, barátkozós típus vagyok, belementem az ismerkedésbe. Azóta is kb. minden nap beszélünk. Az egészben viszon az a gond, hogy én külföldi vagyok (szomszédos ország), ő meg magyarországi, és azóta sosem jött össze a dolog, hogy találkozhassuk... Időközben barátnője is lett (sőt nemrég már szakítottak is), de ettől függetlenül mindig chatteltünk. Az említett kapcsolata vége felé egyszer ittas állapotban azt írta, hogy sosem csalta meg a barátnőjét, de ha megtenné, azt csakis velem tenné... Őszintén, kicsit imponált is a dolog, viszont belegondoltam, hogy mi lesz, ha mondjuk már együtt lennénk, és az én hátam mögött is ezt mondaná egy másik lánynak... Saját bevallása szerint elég perverz, viszont, hogy megint őt idézzem, "sokoldalú", és ez igaz is, mert nagyon cuki és kedves is tud lenni :) Az az igazság, hogy pont ezzekkel a dolgokkal vett le a lábamról, mert elejében kimondottan CSAK barátnak tekintettem. De nem akármilyennek, már akkor nagyon kedveltem. Viszont sikerült elcsavarnia a fejem, és asszem elég súlyosan belezúgtam. És itt kezdődnek a gondok...

Úgy áll, hogy kb. 2-3 hét múlva találkozunk, és nagyon parázok az egésztől. Az első gond: annyira kedvelem, hogy félek, mi, ha belekezdünk valamibe, ami nem jön össze? Aztán már úgysem lenne olyan a kapcsolatunk mint eddig, azt meg egyszerűen nem bírnám ki, mert annyira kedvelem, szinte lelki társak vagyunk :(

A másik pedig: a szexuális téma nem tabu előttünk, mindeféléről beszélgettünk már, de főleg csak hülyülésből. És mivel én sem mondhatom magam prűdnek, sőt, koromnak megfelelően piszkos a fantáziám, szerintem meg van győződve róla, hogy biztos legalább pár pasival voltam már az ágyban... Nekem meg persze vannak elveim, hogy nem fogom csak úgy odadobni magam valakinek, olyannal akarom elveszíteni a szüzességem, akivel kölcsönösen szeretjük egymást... És itt jön az, hogy, HONNAN TUDHATOM, HOGY TÉNYLEG HIHETEK NEKI, ÉS NEM CSAK AZÉRT MONDJA AZT A SOK KEDVES DOLGOT, HOGY ÁGYBA CSALJON? Egyszer rá is kérdeztem, tulajdonképpen mit akar tőlem, és azt mondta ezt nyilván akkor fogja megtudni, ha végre találkozunk, de olyasmi meg se forduljon a fejemben, hogy csak kihasználni akar, olyat sosem tenne. És ezt nem is egyszer hangoztatta... Viszont akármennyire hangoztatja, hogy mennyire tetszek neki, stb., nem érzem, hogy valamit mélyebben is érezne irántam. Legalább is nem mondott olyat, ami erre utalt volna... Vagy ez a fiúknál normális? Mert én szerintem alaposan belezúgtam...

Szóval szerintetek mit tegyek? Mennyire bízhatok benne? Vagy mit tegyek, ha felizgulok (mivel irtó kanos vagyok...)? Szerintetek belemenjek? Amúgy senkivel sem feküdnék le első (vagy első egypár) találkozás után, de ugye ez más, mert nagy a távolság, nincs sok esély a gyakori találkozásokra... A másik meg, még ha szeretném is, szerintem az utolsó pillanatban totálisan blokkolnék, mert rohadtul félek az egésztől, rengeteg mindent olvastam az első alkalomról... hiába mondják, hogy csak lazán, akkor rendben lesz, nagyon parázok tőle :S És, mind ezek után amit leírtam, hogy közöljem vele, hogy szűz vagyok?

Bocsi a kisregényért, de szerintem fontosak voltak a részletek, mivel komplikált az egész, meg több kérdésem is volt :)