30 felett élni szűzen = teljes alkalmatlanság a társas emberi kapcsolatokra. Szerintetek is?

ssx44: igazad van, annyi minden lehet, - nem kell túl mély dolgokat belelátni, ha nincsenek.

Nem jelentéktelen probléma, de emberekről lévén szó, a magyarázatok köre szinte végtelen.

Azért sem biztos, hogy az érintett pszichéje felől kell magyarázni, mert könnyen alakulhat valami önteljesítő jóslássá, ami nem valami pozitív irány.

vagy csak szimplán rossz, pesszimista embereket vonzza valamiért.

Rengeteg randim volt ahol a csaj annyira passzív és rideg volt hogy mellette cigánykerekeket is hányhattam volna az se oldotta volna föl. Pedig nem csak az időjárásról tudok beszélni pókerarccal!

" En 31 evesen vesztettem el ... "

Szép nő lehetsz akkor...

Kérdező! Neked meg elárulom hogy itt 13 évesek kérdezik azt, hogy ciki-e hogy még szüzek!

Én ebbe a kategóriába tartozok bele. Ez egy elég összetett dolog, elég sok oka lehet. Nekem a fő problémáim, amelyek miatt ide jutottam, alapvetően két dolog. Az egyik az, hogy amióta az eszemet tudom, mindig is félénk, gátlásos, zárkózott természetű voltam, befelé forduló és nagyon érzékeny személyiség. Általában is túlzottan szorongó, aggódó vagyok, de társas helyzetekben ez még jobban megnyilvánul. Ha szakszerű akarok lenni, akkor ezt "szociális fóbiának" is lehet nevezni. Ez a lelki betegség a benne szenvedőknek a társas, szociális kapcsolatait "veri a földbe", a legjobban ezt sínylik meg sajnos. A félelmek nemcsak az ellenkező neműekkel történő kommunikációs helyzetekre terjednek ki. Rosszabb esetben a mindennapi életvitel is komoly gondot okoz. Tehát sajnos én is ebbe a gödörbe kerültem bele.

A másik probléma az, hogy az az egy-két lány, akikkel lett volna lehetőségem megismerkedni interneten keresztül, sajnos elutasítottak. Az interneten való próbálkozás az már nem rajtam múlt, minden tőlem telhetőt megtettem, úgy érzem. Ezek a dolgok, kudarcok nagyon megráztak, nemcsak azért, mert lelkileg eleve ilyen vagyok, hanem amiatt is, mert máshol nincsen lehetőségem, és bátorságom sem lányokkal ismerkedni. El vagyok szigetelődve, barátaim sincsenek.

Prostituálthoz félek menni, meg egyáltalán felhívni is rettegek; pénzem se nagyon van rá, de ez utóbbin már talán nem is múlna. Egy ilyen magamfajta ember még telefonálni sem szeret, mert ez is komoly szorongást okozhat, főleg ha ismeretlent kell felhívni, vagy engem hív valaki. Bár én ritkán telefonálok szerencsére.

Viszont a kommunikációs készségemet azt nem tartom rossznak, emiatt kívülről nem nagyon látszik ebből az egészből semmi. Megtévesztő és rejtett betegség ez. Nem tudom, hogy van-e valami átfedés az autizmus, az antiszociális személyiségzavar és az én problémáim között.

Lehet, hogy alkalmatlan lennék a párkapcsolatra; bár ezt nehéz így megmondani, hogy még nem volt részem benne. Igazából én már nem is tudom, hogy milyen jellegű kapcsolatra lenne szükségem. Ráadásul az a véleményem, hogy a mai világban az emberek nehezen tolerálják azt, ha valaki bármilyen okból kifolyólag ebben a helyzetben van. Kivéve talán, ha az illető pap, tehát önszántából él így. Hát igen, érthető, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb.

23:57

kicsit "én" központúvá kellene válni, és lesz@rni magasról hogy más mit akar, vagy szerinte mi a jó. Te éled az életed, éld úgy ahogy neked tetszik. Ha nem jó így, akkor ismerkedj, annyi lehetőség van hogy fel se tudom sorolni. Csak az első lépést nehéz megtenni.

Szerintem, ha egy ilyen ember találna magának társat, az feloldhatná a gátlásait. Ezeknek az embereknek pont azért vannak gátlásaik, mert nem tudják elképzelni milyen és hogyan működik egy normális átlagos párkapcsolat. Lehet, hogy rossz tapasztalataik vannak, az otthonról gyűjtött, tanult vagy beidegződött információk alapján. Ha már kicsit több tapasztalatuk lenne ezen a téren, akkor az önbizalmuk is helyreállhatna és könnyebben vennék azokat az akadályokat amik miatt gátlásossá, zárkózottá váltak. Itt az egyik előző hozzászólónak, javasolnám, hogy küzdje le a félelmét és bizony nem kerül sokba egy alkalmi szex mindenképpen jót tenne, ha leküzdené a gátlásait, nem kell félni, nem harapnak a nénik(kivéve, ha kéred), csak azt adják amire szüksége van egy férfinak, ha normálisat fogsz ki akkor még iszonyatosan gyengéd és kedves is lesz veled, nem kell félni, csak kefélni...

Egy próbát mindenféleképpen megér és utána nem kell majd attól tartanod, hogy bárki is megláthatja rajtad, hogy még szűz vagy, ugyanis az senkin sem látszódik, ezt csak Te magad tudod egyes egyedül, főleg, ha nem kürtölöd világgá. Bár sok esetben a pornófilmek rossz mentalitást sugároznak, de rengeteget lehet belőlük tanulni, hogyan, hova kell tenni, mikor mit és meddig lehet csinálni. Kicsit ugyan szándékosan el vannak nyújtva a filmek, szándékosan úgy vágják őket, hogy egy-egy részt többször megismételnek, hogy hosszabbnak tűnjön a dolog, de nem kell kiakadni, ha hamar elmegy az ember. Szóval mindenféleképpen, már csak kíváncsiságból is javaslom, hogy az ilyen zárkózott emberek nézzenek ilyen filmeket, hogy amikor arra kerül sor, hogy nekik is csinálniuk kelljen, akkor ne féljenek attól, hogy mit kellene csinálniuk és bátrabban állnának hozzá egy ilyen eseményhez.

"Ott van a környezet, a társadalom befolyásoló ereje is (az elvárásokkal, előítéletekkel stb.) ebből nem lehet azért csak úgy kivonni magadat. 2

Már hogy ne lehetne! Csak akarni kell!

ssx44! "csak akarni kell" - háááát

A fiam 5 éves kora tájban egy nyarat a repülés megtanulásával töltött - ő is úgy gondolta, csak akarni kell.

Próbálta lassú, nagy kézcsapásokkal, sok kicsivel, álló helyből, futásból....

Arról nem is beszélve, hogy mire annyira felnő az ember, hogy ki akarjon szabadulni a társadalomból, az már rég bele van épülve! XD.

Hát akkor ki kell lépni belőle! Ne mindig a másoknak való megfelelés akadályozzon!

A hatalom birkaként tereli a népet, formálja a köztudatot, azaz a saját érdekeik szerint a saját képükre formálja az embereket - már aki hagyja és amilyen szinten hagyja!!