Attól, hogy római katolikus vallású vagyok előbb elveszíthetem a szüzességem mint ahogy házasodom?

Nem szexelni bűn. Hasonlítható ez sok más szenvedésünkhöz, amit kitalálunk magunknak mások céljaira alapozva.

Ami ennél logikusabb és tisztább válaszra várt: Régen kihalt volna minden, hiszen régen nem volt házasság sem.

Kicsit nézz körül a mai világban, és örülj, ha valakivel tudsz boldog lenni!

Fejlődj, fejleszd magad e téren is, amíg nem késő!

Valódi, közhittől, hiedelmektől mentes katolikus nézőpontból nézve bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. Ergo: tudod, hogy bűn, és el is akarod követni. Ha Te biztos vagy abban, hogy nem bűn, amit teszel, de nem úgy, hogy bebeszéled magadnak, kimagyarázod, hanem tiszta a lelkiismereted, akkor nem is bűn. Erről százezer oldalas tanulmányt lehetne írni, én csak egy nagyon picit írnék ide belőle, lehet, hogy ez is nagyon hosszú lesz...

A bűn fogalma itt nem az, ami a büntetőjogban, és nem is az, ami a köztudatban. Egy neoprotestáns prédikátortól olvastam egy jót: a bűn szó (nem tudom, melyik nyelvben) eredetileg íjászati szakkifejezés volt. A gyengén kilőtt nyílvesszőt jelentette, amely a cél előtt a földbe fúródott. Isten a cél, az íj húrja, a karod ereje, és a röppálya pedig a szeretet. Kizárólag a szeretet a fontos az életben!(lásd: Krisztus szavai, amikor megkérdezték tőle, mi a "főparancs".)

Ha valamely cselekedetedet a szeretet mozgatja, tisztán, mellékzöngék nélkül, és senkinek nem okozol vele kárt, abból nagyobb baj ne lehet.

Ha már van férjed, és fájdalmat okozol neki, és/vagy a saját lelkednek, akkor már biztosan bűn. Ha puszta kéjvágyból, mintegy "szórakozás" szinten teszed, akkor is az, elsősorban önmagad kárára követed el!

A szeretet mindent felülír! Légy igényes, fontold meg jól, mit miért teszel, és dönts legjobb belátásod, tiszta lelkiismereted, és a szeretet szava szerint!

Azért az elsődleges cél a család - ezt ne téveszd szem elől!

Csak azt gyónd meg, amit meg is bántál!

Ha bűnt követsz el, tehát olyat, ami nem a szeretetből fogan, és tudod, hogy bárkinek ártasz vele, de nem bánod meg, és nem törekedsz arra, hogy Isten segítségével a továbbiakban ezt elkerüld, fölösleges a gyónás.

Ha a szeretet is stimmel, kárára se vagy senkinek (felelősséggel mérlegeld!), akkor meg nincs mit meggyónni.

Esendőek vagyunk, állandóan csapdába esünk - eddig a szűzanyán kívül senkinek nem sikerült ezt elkerülnie, de ő is, mint emberi teremtmény, Isten segítségével tudta elkerülni. Ezt a segítséget meg kell igényelni!

Imádkozz, hogy helyesen dönthess, kérd a Szentlélek segítségét a kellő bölcsességhez...

Még egy kis segítség:

Egy bölcs, öreg szerzetes barátom mondta.

Vannak ugye Krisztus "parancsai" és vannak az egyház "parancsai". Amit az Úr mond, az a sokkal lényegesebb! Persze a másikat sem szabad félvállról venni! De határozottan Krisztusé a fontosabb...

Ha tiszta lelkiismerettel elkövetsz valamit, de később elbizonytalanodsz, vagy megbánod, ehhez (is) ajándékba kaptuk a gyónás szentségét, hogy a lelkünket rendbe tegyük.

Szeretettel és felelősséggel bíráld Magad, és minden rendben lesz!

Megjegyzés: vadásznak, trófeagyűjtőnek semmiképp se add oda magad! Rendkívül káros, habár sokan igen ügyesen megnyugtatják magukat...

(Valahogy úgy érzem, lány vagy, ilyen szemszögből válaszoltam, de ha ebben tévedek, akkor is ki tudod bogozni szavaimból a lényeget.)

Áldjon meg, és segítsen az Isten! :)

sem a pokolbol sem a mennyországból nem jött még vissza senki, hogy elmondja milyen az. a földi életet tudjuk milyen. hát hajrá.

amúgy a biblia szerint is, ha házasság előtt szexelsz, és utána összeházasodsz azzal akivel ez történt, akkor NEM bűn. !

Én is hasonló cipőben járok, és nem értek egyett azzal aki azt írta, hogy ha nem érzed bűnnek, akkor nem bűn. Az aki gyilkol, de lelkiismeret nélkül, vagy bűntudat nélkül, az sem cselekedett jót. Az ő tette ettől még elítélendő!

Én azt tanácsolnám, hogy ismerkedj, és ha olyat találsz akit nagyon, de nagyon szeretsz és az ő kedvéért(és persze a tiedért is) megteszed, azzal semmi gond nincs. Az Egyház álláspontja egyértelmű, habár ebbe én is belekötnék.

Az én bajom, hogy ez miatt ismerkedni sem merek, mert minek, ha úgy sem léphetünk tovább egy fokkal egy idő után?

Ezt a gondolatomat asszem meg kéne változtatnom.

Remélem te szíved szerint döntesz...