Nem rég megismertem itt egy lányt. Gyönyörű, kedves aranyos, szingli, és magányos. De nem merek felé nyitni, még ha biztat is, mert kevésnek érzem magam. Mit tegyek?

Tényleg meseszép lány, az arca, a haja az alakja a stílusa.. El vagyunk, beszélgetünk, említette, hogy szeret velem beszélgetni. Meg hogy ne az eszemre, hanem a szívemre hallgassak és küzdjek. De egyszerüen kevésnek érzem magam hozzá, egy senkinek, elbújhatnék az exei mellett, pedig annyira csodálatos lány, és itt lenne egy alkalom, hogy legyen valakim. Hogyan tudnám legyőzni ezt a súlyos önleértékelést? Trolkodo barmok kérem csillaggal jelezzék, a rosszindulatú, szitkozódó hozzászólásukat, hogy el se kelljen olvassam, a normálisakat pedig köszönöm.