Voltatok már ugy, hogy olyan szerelmesek voltatok valakibe, hogy ha a kiszemelt illető a közelben volt, alig tudtatok megszólalni is, nem tudtátok magatokat adni, flörtölni, viccelődni, annyira lekötött maga az érzés?
Igen voltam már így, sajnos nincs túl sok tapasztalatom nekem sem a lányoknál... :/
De ez természetes a kezdőknél...
19/F
Egyszer a "nagy ő" ott állt a suli ajtajában én pedig oda akartam menni csak hogy hozzá szólhassak. Őrt állt egy másik sráccal hogy ne menjen be senki...ez volt a dolga. Szóval odamegyek a tűző 30 fokos melegben és dadogva megkérdezem hogy beenged-e a kabátomért? XD XD
2 perc múlva múlt el a sokkhatás és azt hittem elsüllyedek a szégyentől :///// XD
Marha voltam...úgy sikerült. Elszalasztottam minden alkalmat és a srác befejezte a sulit. Azóta nem láttam de még mindig szenvedek miatta. Szóval csak annyit tudok tanácsolni hogy légy bátor és gondold végig. Mi lenne jobb?
Tűzpiros arccal állni és dadogni hogy "hellosziamizu" vagy a távolból figyelni és végignézni ahogy elmegy és örökre elveszíted?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!