Lányok! Ti szóba állnátok, majd járnátok olyan pasival, akinek egyetlen képe van magáról Facebook-on, az sem publikus?

én nem vagyok lány, de szerintem ennek semmi köze nincs az ismerkedéshez.

haveromnak még fb-ja sincs és van barátnője

WTF?

Mi koze a FBnak ahhoz h van e parod???

Ülök a kávézóban, egymagamban olvasok egy kifejezetten szórakoztató könyvet, kis kikapcsolódás. Egyszer csak betéved az üzletbe egy zöld szemű, fekete hajú, magas, markáns fiatalember. Próbálom a szemeimet a betűkön tartani, de az idegen jobban vonz engem. Tekintetem egészen a pultig kísérte őt. A férfi kávét, és süteményt rendelt. Ámbár nem hallottam egészen jól, az édességben még is biztos vagyok. Az ismeretlen ujja rátapadt az üvegre, a kiválasztott desszert megerősítésébe. Én magam visszahúztam tekintetemet, és a félbeszakított sorokra szegeztem.

- Elnézést, hogy megzavarom. - Szólított meg egy kellemes, rekedtes hang. Már - már egészen sikerült felvennem főszereplőm ütemét, ki magára zúdított bonyodalmaiból próbált menekülő utat keresni. Egy kisebb sóhajba telt, hogy a hangirányába pillantsak. Arcom rózsákat bontott. A jóképű fiatal ember állt előttem, karjában azzal a könyvpéldánnyal, melyet a kezemben tartottam.

Alig telt bele egy órába, és egy csésze kávéba, hogy meggyőződjünk róla, érdeklődésünk egészen hasonló. Az irodalom embere, ki szereti magába szívni a művészeteket; lásson, halljon, érezzen, gondoljon. Délutáni kikapcsolódásom egészen más irányt vett fel, talán kellemesebbre is sikeredett, mint azt én jómagam gondolhattam volna. A lassan, ... lassan, ... lassan felemésztő magány gödréből, ez a kedves, művelt, jóképű idegen rángatott ki, s egészen a kávézó zártáig, önkéntes fogságban ültem, vele szemben. Úgy véltem, ez nem lehet a véletlen sorsa, és nem is szabad, hogy elengedjem azt a férfit, akibe megtaláltam önmagamat, egy röpke délután! Egészen addig ebben a hitben dédelgettem magam, míg később rá nem leltem a facebook oldalára. Alig - alig tudtam felismerni azon a kicsiny profilképen az arcát. Nem voltam biztos benne, hogy ő az, így rákattintottam. Ám az adatait személyesen még nem ismertem, - és a facebook sem közölte velem ezeket , - így úgy gondoltam, hogy az üzenőfalat veszem igénybe. Néhány verset, színházi előadást ábrázoló képet, könyves kedvelésekre számítottam, de ahogy betekintést nyerhettem, megbizonyosodtam róla, hogy az oldal teljesen ... üres! Csalódottságomat nem lehetett már fokozni, a szívemben kiürült, a fejem zsongott ... Egy újabb ember, aki nem hozza nyilvánosságra adatait, a facebook - on ...

Szóval, igen. Teljesen röhejesnek tartom, hogy emiatt valakit elítéljek. Én megtudom érteni ezt is, azt is, hogyha nem szeret valaki facebook-ozni.

Nekem 32 ismerősöm van, család, és nagyon közeli barátok. Szeretek posztolgatni, de persze nem napi szinten, de szeretem a barátaimmal, a családtagjaimmal megosztani néhány dolgot, elhülyéskedni, hasonlók. Normális emberek megértik, tolerálják a dolgot.

lájkoltalak ciccaa (ment a zöld kéz)

van most gazdid te kis hamis?