Hol/hogyan ismerkedhetnék 35 év feletti nőkkel? (Sokadik ilyen kérdés, de olvasd el a magyarázatot is! )

A gondom a címben olvasható, de persze ez nem ilyen egyszerű. Volt már párkapcsolatom korombeli lánnyal (25 éves vagyok), de valahogy sokkal jobban vonzanak az érett nők, mint a korombeliek. Nem tudom, mitől van ez, egyszerűen én ilyen vagyok. :)

Itt próbálkoztam már, tettem fel kérdést, kevés sikerrel. Írtam üzeneteket is, szintén nem lett belőle semmi. Társkeresőkön azért nem akarok, mert a nők jellemzően idősebb partnert keresnek (tudom-tudom, nem szabad általánosítani, de ez a jellemző) és úgy érzem, hogy csak visszautasítanának. Tudom, nem szabad feladni, de félek, hogy a sokadik próbálkozás után kudarcként könyvelném el, és ezt nem szeretném. Az a gond, hogy egyéjszakásnál többet szeretnék, viszont komoly kapcsolatot nem. Előbbinek az az oka, hogy én túl romantikus típus vagyok, egyszerűen nem tudnék lefeküdni senkivel, akihez nem fűz érzelmi szál, illetve ha meg is történne a dolog, kialakulna az a bizonyos szál és utána csak fájna. Nekem időre van szükség, hogy kialakuljon. Utóbbi szerintem magától értetődő: egy 40 körüli (főleg 40-en túli) nőnek teljesen más a világnézete, mint egy 25 évesnek, ezen kívül más élethelyzetben is van: elképzelhető, hogy elvált, és/vagy már gyereke van, nekem pedig utóbbi nem fér bele. Még ha látszólag működne is és egészen jól megértenénk egymást, az eszemre hallgatva ekkora korkülönbség mellett nem hiszem, hogy egy ilyen kapcsolatnak lenne jövője. Egy „barátság extrákkal”-szerű kapcsolatot viszont el tudnék képzelni (bármennyire is utálom ezt a kifejezést :)).

Továbbá nem akarok a jó (vagy ha nem is jó, akkor még éppen csak működő) dolgok elrontója lenni: nem akarok a megcsalás tárgya lenni, bármilyen kapcsolatba belerondítani. Félek attól, hogy egy egyéjszakásnál olyannal hoz össze a sors, aki kapcsolatban van, de ezt eltitkolja előlem. Én túlságosan lelkiismeretes vagyok ahhoz, hogy egy ilyenbe belemenjek. Ezen kívül 30 körül én is szeretnék gyereket, gondolom nem kell tovább ragoznom... Egy komoly kapcsolatot én egy életre tervezek. Nekem egy komoly kapcsolat azt jelenti, hogy nem tervezzük azt, hogy vége lesz, nem pedig azt, hogy Damoklész kardjaként lebeg felettünk, hogy egyszercsak úgy érzem, hogy családot szeretnék alapítani és ez szakítással – így fájdalommal – jár. Örökbefogadni nem szeretnék.

Nos, ki mit tanácsol, mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?