Mit tehetnék az alacsony önbizalmammal?

Sziasztok! Ahogy látjátok, az önbizalmammal volna gond. Ma is mentem egy boltba venni valamit, és az eladónő nagyon kedves minden alkalommal, mert gyakran járok oda vásárolni ezt-azt. Persze az én reménytelen természetemmel rögtön kattogtam is, hogy biztos akar tőlem valamit, de aztán megszólal a józan eszem, ami felvázolja ennek az irreális mivoltát, miszerint egy családanyáról van szó, férjjel, annyi idős gyerekekkel mint én (19/F). Persze ott van még az is, hogy nyilván csak azért kedves, hogy többször menjek vásárolni, ez gondolom valami alapvető elvárás ilyen munkakörben, hogy mindig jó kapcsolatot ápoljanak a vásárlókkal, gondolom. Mindegy, igazából néha elkap az érzés, hogy többet akarok tőle, de aztán mindig megszólal valami bennem, hogy ez butaság. Az önbizalmam annyiban kapcsolódik ide, ha nem is alakítok ki kapcsolatot, de hogy tudnám gyakorolni a kommunikációt vele? Itt azt értem, hogyha már egy érett nővel (mindig is az érett nők vonzottak, holott nincs anyakomplexusom, anyám nem hagyott el, szeret, meg minden amit el lehet várni egy anyától, szóval ebből sem értem magam.) tudok beszélni, akkor nyilván más korombeli lányokkal még könnyebben, oldottabban menne a beszélgetés.

Még valamit most is próbálok, azt, hogy teljesen kizártam a pornót az életemből, és a maszturbálást is, egyrészt mert valóban nagyon ráfüggtem, semmi más nem számított, csak az a pár másodpercnyi dopaminroham az agyamba. Másrészt az "aktus" után mindig olyan lenyomott, és még nagyobb rakat kupac szerencsétlenségnek érzem magam, így, hogy ezeket az "energiákat" magamban tartom, talán volna némi esélyem arra, hogy megjöjjön egyéb dolgokhoz a kedvem, találjam meg a nehezebb utat, udvaroljak, és ne csak játsszak az asztal alatt, a monitor előtt.

Lehet hogy így összességében nem egyértelmű a kérdés, igazából nekem sem, de jó így kiadni, és ha tudnátok tanácsot adni.. megköszönném. :)