Mégis hogyan közeledjek felé? Vagy inkább hagyjam az egészet?

Ő egy olyan hogy is mondjam, szégyenlősebb, érzékenyebb fiúnak mondhatnám. Ezelőtt nekem mindig bunkó,erőszakos rosszfiús barátaim voltak.Nekem is néha néha elered a nyelvem, nem is tudom talán már megszokásból.Nem beszélek csúnyán egyáltalán, hanem úgy értem hogy a beszélőkém kicsit túl sokat jártatja,ami annó a segítségemre vált, hogy megvédjem magam mások erőszakosabb megnyilvánulásaitól meg nekik talán tetszett is, de ő már egy kicsit más :S Ugye az exem egy egoista,nagyképű, önző férfi és én már reflexből védekezássel indítottam ennél a gyereknél is.Szegény ő meg lehet, hogy megijedt vagy én nem tudom,sokszor dicsér meg kedves,aranyos tényleg, meg jóindulatú.Még nincs köztünk semmi, neki több időre van szüksége és szerintem ez viszakozás egy kicsit.Mielőtt találkoztunk volna, írt nekem reggel, hogy ő nagyon izgul mert még nem találkozott ilyen lánnyal.Aztán délután mondta, hogy meglátogatná az anyukáját, mondtam hogy hát rendben,majd akkor máskor találkozhatnánk.De lehet elijesztettem az én fura megnyilvánulásaimmal.Az elején folyamatosan írt,hívott,látni akart, aztán megijedt szerintem és egy ürüggyel viszakozott is.Végül a találkozásainkból nem lett semmi.Nekem ő tényleg nagyon szimpatikus,de mi van ha én neki egyáltalán nem vagyok az.Nem is értem ezt a gyereket,nem lehet hogy túl van ez komplikálva?Talán lehet a túl nagy ellentétek miatt furcsa, mivel én nyitottabb ember vagyok, kicsit hangosabb, társalgós, ő pedig inkább csendben mosolygós,nem mindig beszél, hanem inkább a tettek embere.Kicsit mások vagyunk,meg én ugye laza vagyok,mondom amit gondolok,csinálok amit akarok.Ő pedig mindig kérdez tapintatosan mindenkit, hogy jó e,az idegen emberek előtt nagyon visszahúzódó. Szerintem ez aranyos és valami oknál fogva sokkal jobban imponál nekem, mint egy rámászós majom a diszkóban.Annyival volt már dolgom éss háát ugyanaz a vége..Mit gondoltok?Szerintetek én közeledjek vagy inkább hagyjam hátha majd ő.. ?