Érdemes harmadjára is nekifutni, vagy most már elég volt belőlem? Lányok, mi a véleményetek?

Ma már leírtam a sztorit egyszer, de nem voltam elég világos, és kevés válasz jött, szóval itt van mégegyszer, a bővített kiadás.

Van egy lány, akivel júniusban ismerkedtem meg. Ott tart táncórákat, ahova én is edzésre járok. Beszélgettünk sokat, randizgattunk, ő is pont annyira érdeklődő volt felém, mint én Ő felé. Egyszerűen hibátlanul alakultak a dolgok.

Kiderült, hogy vele márciusban szakítottak egy 4 éves kapcsolat után, és ez őt nagyon-nagyon padlóra küldte. Nagyjából nem tudott másra gondolni, és én pont kapóra jöttem, hogy feledtessem vele ezt a bánatát. Volt 3-4 randi, majd amikor már nagyon történnie kellett volna valaminek, közölte, hogy ne haragudjak, de ő még nincs kész erre, és hogy nem akar megbántani azzal, hogy csak azért jön össze velem, hogy próbálja elfelejteni a régi barátját. A döntését nagyon sajnáltam, de nem éreztem magam vesztesnek. Gondoltam, hogy türelmes leszek, és túllesz rajta, akkor visszatérhetünk a tárgyra :P

Találkozgattunk még párszor, majd jött egy nagyobb szünet. Megint elkezdtünk csetelni, és elhívtam ebédelni. Ez nagy hiba volt, mert ekkora már beletörődtem a sorsomba, de így megint rájöttem, hogy számomra tökéletes lenne ez a lány. Közben én más szálakon is próbálkoztam, de egy olyan delikvens se volt, akit ennyire megfelelőnek éreztem volna.

Szóval egyik alkalommal, amikor összefutottunk az edzéseink között, félrehívtam, és megkérdeztem, hogy mi lenne, ha randira hívnám megint, és nem csak baráti találkozóra. Azt mondta nem tudja mi a helyes válasz, át kell gondolnia, de nagyon zavarba jött.

Telt múlt az idő, én közbe utazgattam a nagyvilágba, majd találkoztunk, hogy squasholjunk egyet. A squash után írt, hogy ne haragudjak, nem tudta személyesen közölni, de nemet kell mondania a randi felkérésre, mert közbe lett egy srác, akivel van is köztük valami, meg nincs is, és hogy mostantól megpróbálja komolyan venni, és kapcsolatként tekinteni rá.

Itt úgy voltam vele, hogy kapjam be, hogy sz*patom magam azzal, hogy találkozom vele, mert mindig csak eszembejut, hogy miről maradok le.

Néha beszélgettünk FB-n, többnyire én kezdeményeztem a beszélgetést, de egyik se volt komolyabb, egészen a tegnapi napig, ahol elmondta, hogy kiderült, hogy a 4 éves kapcsolatában a srác őt többször is megcsalta, és hogy ez kellett neki, hogy túl tudjon lépni rajta.

Ami az én gyanúm, hogy nincs barátja, tehát vagy nem jött ki jól a sráccal, akivel belevágott a kapcsoaltba, vagy nem is volt srác, csak nem akarta megint ugyan azt mondani nekem, hogy nincs még túl a szakításon (bár itt már több mint fél év eltelt a szakítás óta).

Nem tudom mitévő legyek. Szívem szerint megint megpróbálkoznék összejönni vele, de így harmadikra nem biztos hogy nekem kéne kezdeményezni. Tudja, hogy nincs senkim, és azt is tudja, hogy mit gondolok róla. Annak idején, ha kíváncsi volt rám, vagy felhívott, vagy rámírt fb-n. Manapság ilyen nincs, ebből gondolom, hogy most vagy megint lelki válságban van, vagy már nem érdeklem őt.

Szerintetek megpróbálkozzak mégegyszer randizgatni vele, vagy csak simán hívjam el ebédelni, beszélgetni, szórakozni, sportolni, bármi, és meglátom, hogy ahhoz hogy áll hozzá?

Lányok, a Ti szemszögetekből ez hogy jönne le? Nyilván nem akarok értetlen retardáltnak tűnni, akivel harmadjára is közölni kell hogy kopj le haver, de ha nyitott a lehetőség, azt se akarnám elszalasztani. Várjak egyértelmű jelre, vagy vegyem a kezembe az irányítást, és záros határidőn belül lépjek valamit?

28f, ő 24l.