Mi a fenét csináljak, hogy ha látom, hogy a lány akibe szerelmes vagyok, más, izgalmasabb palik képeit lájkolja és kommenteli, én meg nem érdeklem, mert egy unalmas falusi ember vagyok?

A falu egy haldokló, kulturális posvány. A város izgalmas, pezsgő hely. Kár, hogy nem tudtam még felköltözni.

Úgy fest nekem a falu az otthonom.

Ott már voltam, fotóztam. És unalmas az is. Falusi vagyok, és szívem választottja nem választotta az én szívemet.

Az internet világra néző ablakán át nézem ténykedését, párás szemem tükrözi lelkemnek izzó szenvedését.

Szívem porzik mert nem mutathatja ki szenvedélyét.

Hív a mocsár, gyülekeznek benne az árnyak, hogy belém pálántálják a vidék ocsmány mételyét.

Szívem helyén parázs van, félek hogy többé nem tudok szeretni.

Komolyan, a nők ennyire a külsőségekre mennek.

Igen, az én szívem innentől a művészeteké. A múzsám nem válaszol az üzeneteimre, pedig kijelzi, hogy megnézte. Biztos a partyzós-pörgös kedvenceivel beszélget.

Én pedig korom mellőzött művészeként tengődöm.