"Most mi van? " avagy esti mese egy felvonásban egy lányról és egy fiúról.

Nem hittem volna, de annak is eljött az ideje, hogy Gyakorikérdések-re kérdést írjak ki. Nagyon hosszú a történet, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem. Még tavaly télen ismerkedtem meg a szóban forgó hölggyel, aki jelenleg 16 éves (én a 17edik életévemet taposom). Egy haverom mutatta be amikor egy kisebb társasággal mentünk el kikapcsolódni, és utána kb. egy hét múlva rámírt a legnépszerűbb közösségi portálon. Akkor egy időn keresztül nagyon sokat beszéltünk, ám elkövettem egy elég nagy baklövést. Bevallottam neki (méghozzá elég szerencsétlen módon), hogy nemcsak mint barát gondolok rá. Ez a pillanat hevében még nem tűnt rossz ötletnek, később mondjuk féltéglával vertem a fejem bosszúságomban. Sajnos, mint ahogy az a reakciómból is levehető a válasz logikai értéke 0-t adott vissza, magyarul: NEM!-et. Ezután sokáig nem beszéltünk és nagyjából el is felejtettem [és meg is ismerkedtem egy másik lánnyal, de vele nem jöttünk ki, na ez is megérne egy misét (ha lehet ilyet mondani)]. Ám a haverom javasolta, hogy szervezzek valami programot azzal a bizonyos társasággal. El is kezdtem szervezkedni, és ennek következtében újra felvettem a kapcsolatot a leányzóval. Akkor megint eljött az intenzív facebook időszak amikor sokat dumáltunk, majd felmentem székesfővárosunkba (mert azt kihagytam, hogy én vidéken lakok), hogy a programokon részt vegyek. Sajnos életem egyik legnagyobb kudarcélményét éltem meg. Alig beszéltünk, az időjárás fogalmazzunk úgy hogy értéktelen volt és az egész nagyon gáz volt. (többet nem is mentem el velük, sajnos elég infantilis volt ez a bizonyos társaság). Ám ami jó volt a rosszban, hogy megbeszéltem bele, hogy ez így ahogy most van az nagyon gáz és hogy szerintem menjünk el kettesben valahová, mert nem nagyon láttam jövőt az akkori kapcsolatunkban. [Azt tudni kell, hogy akkor csak tisztán barátságot akartam, mert különben nagyon jól kijöttünk egymással (remélem ezt Ő is így látja)]. Rá is bólintott a tervre, és meglátogattuk Budapest egyik zöldövezetét. Nagyon élveztük a programot, egész jól elvoltunk. Ez volt nyár elején. Nyáron még többször találkoztunk, kerékpároztunk, gyermekvasutaztunk stb., nagyon kellemes volt. Ám nyár végére előjött a jó öreg probléma, újra elkezdtem gyengédebb érzéseket táplálni iránta. Most nemrég őszi szünetben (kb 3 hete) is összefutottunk, ahol elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom megfogom a kezét, aztán eldőlik, hogy mi a helyzet. Sajnos tévedtem, az élet sohasem lehet egyszerű. A történtek a következők: sétálunk este a Dunakorzón, már minden ki van világítva, én meg naívan utánakaptam a kis kezének. Utána egész pontosan t=1,87s időtartamon keresztül összeért a kezünk, mivel eddig tartott amíg sikeresen félrerántotta. Ezt követte a kedvenc kérdésem: Ez mi volt???? (természetesen a hölgy részéről) Sajnos erre a kérdésre nem tudtam magamból választ kipréselni, szerintem elég egyértelmű hogy mi van akkor ha egy hím egyed megfogja egy női egyed felsőbb végtagját. Ezután még sétáltunk egy kicsit (közben az exemtől kértem útbaigazítást mert távolról nem ismertem meg :D na ezen besírtam, de hálistennek írásom alanyának ez nem tűnt fel) és visszametróztunk, ő haza, én pedig vendéglátóimhoz. Na nekem ezután a nap után a hangulatom jobban hullámzott mint a szinuszgörbe. Fogalmam sem volt mit tudnék tenni, semmit sem tudtam, nem értettem a helyzetet. Utána egy ideig megint nem beszéltünk, ő elutazott egy időre, én meg egy másik társasággal jártam el szórakozni. Ám megint jött a törés kb. egy hete váltottunk pár szót az arckönyvön, és én akkor jöttem rá, hogy utálok írogatni. Annyi mondandóm lett volna, de nem tudtam leírni. A kisasszony pedig legalábbis eddigi tapasztalataim alapján nemigazán preferálja a telefonálást. Így most abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudom hogy most megszakítsam-e a kapcsolatot és átadjam magam az édes feledésnek, vagy pedig még pedálozzak egy kicsit lesz ami lesz alapon. Tudni kell rólam, hogyha az írásból nem derült volna ki, én meglehetősen szerelmes típus vagyok. Eddigi kapcsolataim mindig úgy értek véget, hogy valaki más került érdeklődésem középpontjába. Ám most érzem, hogy ez a helyzet teljesen más. Már olyan régóta tart ez az érzés, mint még soha, és nem tudok megszabadulni ettől (és nem is biztos hogy akarok). Nem tudom egyértelműen lezárni magamban az ügyet.

Most írásom végén viszont elkezdtem megkérdőjelezni szellemi képességeimet, hogy miért is kellett ezt leírni. Gondolkodtam rajta, hogy megosszam-e, de üsse kő, lássa a napvilág irományomat :D kíváncsi vagyok a reakciókra. Ja és elnézést ha a vége egy kicsit rendszertelenre sikeredett, sajnos maga a szituáció is elég rendszertelen. 17/F {F!=0} :D