Melyik lenne a legmegfelelőbb metódus?

Sziasztok!

Adva van egy lány, akit csak reggelente látok a buszon. Együtt utazunk, együtt szállunk le, de a buszon végig alszik, odaérve pedig siet mindenki a dolgára. Próbáltam "vele" menni ide-oda, gondolván, minél több időt töltünk egy útvonalon, annál nagyobb az esély, hogy adódik valami kis szitu, ami beszélgetést eredményezhet, de nem jött össze. A nagy forgatagban meg sietségben valahogy nem jön ki a tervezett lépés. Néha mintha sikerült volna elérnem, hogy észrevegyen, de végre a cselekvés színjére szeretnék ugorni, nem kínlódni meg gondolkodni itt még ezer évig:

Kitaláltam, hogy írok neki egy frappáns, vicces, aranyos versikét, ami arról szólna, hogy mióta megláttam, nagyon tetszik, de sajnos reggel ellenünk dolgozik az idő ill. a körülmények, és meg szeretném ismerni. Igazi papírlapra írnám, tollal, és odaadnám neki, hogy ez a tiéd. Nekem úgyis a másik irányba kell mennem, nem tudna kiröhögni, meg nem kéne égetnem magam már semmivel. A lapon rajta lenne a számom is, az utolsó versszak alatt, ami arról szólna, hogy "...tehát igyunk meg valamit ketten". Erre az egész verses koncepcióra viszont egy nőnemű ismerősöm azt mondta, hogy ijesztő, és biztos, hogy utána "menekülne" előlem ez a lány, illetve így udvarolni nem reális dolog a mai világban.

Aki olvasott itt eddig, az tudja, hogy nem szeretek ilyen dolgokban másokhoz igazodni, tehát ha én hiszek az udvarlásban, akkor bizony udvarolni fogok. Az, hogy hülyét csinálok magamból, nem zavarna, de most el lett ültetve bennem a gondolat, hogy megijeszteném szegényt, és ezt semmiképp nem akarom. Eddig azt a javaslatot kaptam, hogy köszönjek rá rendszeresen, és majd lesz valami, de én valami sokkal direktebb, impulzívabb dolgot szeretnék! Valamit, ami tényleg egyedi, és emlékezetes (pozitív értelemben), és mikor megfogant a fejemben a vers ötlete, akkor ez pont ilyennek tűnt.

Hölgyeim, mi a véleményetek? Urak, hasonló tapasztalatok?

Köszi!