Vajon utálhat a lány?

Hülye kérdés, hisz nem tudhatjátok Ti sem, így inkább leírom, miért gondolom ezt.

Szóval egy helyre járunk. Mikor új voltam ott, nézegetett gyakran, szemeztünk is, egész megtetszett. Volt, hogy mással beszélt, engem bámult. Volt, hogy csináltam valamit, és "véletlenül" ott sétálgatott, noha nem volt ott dolga. Én sosem léptem felé viszont, hiszen arra figyeltem fel eleve, hogy Ő nézeget, így gondoltam ha akar valamit, majd lép. (nem nem az érdekel miért nem lépett/lett kapcsolat, olvass tovább!)

Aztán egyszer odajött hozzám, elbeszélgettünk hétköznapi dolgokról: ki mit tanul, egyéb dolgok. Igazából végig vigyorogtam rá, de tök hétköznapi beszélgetés volt, nem mondtam neki semmi olyasmit.

Aztán később azt vettem észre, hogy mikor egyszer beszélgetésbe próbáltam elegyedni vele, mint ha lepattant volna a falról a labda, messzire elkerült. Azóta is azt érzem, hogy messzire kerül. Ma közös kosarazás volt a társasággal és mikor láttam, hogy fájlalja a kezét, mondtam neki, hogy vigyázzon, én is törtem már el labdával ujjat, de nem is reagált arra amit mondtam. Ez amúgy általános, hogy kb szóba sem áll velem. Pedig én tényleg soha, semmi olyat nem mondtam neki, nem bántottam, semmi.

A kérdés most csak annyi, hogy Ti láttok ebben valamit?

(amúgy egyszer az anyját megkérdeztem, hogy szabad-e a lány, de kértem, hogy maradjon köztünk - végül mivel közömbös volt a hölgyemény viselkedése, nem foglalkoztam vele)

Én nem tudok kiigazodni raja... igazán nem ragaszkodom a dologhoz, meg nem is összejönni akarok vele, hisz nem érdeklem, csak máig sem értem...

Én 23/F, Ő azt hiszem 20/L