Miért kelt bennem ilyen érzéseket a hiánya? Mikor velem van, akkor nem érzek ilyet.

Ismerek egy fiút, már 4 éve. Nem szoktunk beszélgetni, de mostanában egyre gyakrabban talál meg és váltunk pár mondatot, kezdem azt gondolni hogy bejövök neki. Nekem mindig is tetszett, de nem mertem lépni, mindketten félénk típusok vagyunk. Mindig megbabonáz mikor találkozunk és utána jóideig rá tudok csak gondolni. Most is ez történt, már napok óta folyton rágondolok. De az az érdekes, h mikor ott voltam vele és udvarolt nekem, akkor nem éreztem h oda vagyok érte…olyan semleges volt számomra. Mindig akkor leszek belé „szerelmes” mikor már nincs velem… Nem értem, mi ez?? Miért? Mikor velem van is tetszik, csak nem érzem h annyira akarnék tőle bármit is, viszont mikor nincs velem (mint pl most) olyankor kb már szenvedek attól h nem lehetünk együtt, mert vágyom rá – nem csak fizikailag.

21/L