Ilyenkor bennem van a hiba vagy mit csináljak mégis?

Próbálom röviden vázolni a szitut. Bejelölt egy srác nem olyan régen Facebookon, akivel eddig túl sokat nem beszéltünk élőben, elkezdtünk így online "ismerkedni". Ő elég hamar bejelentette, hogy szeretne jobban megismerni és találkozni is (tényleg ismerkedés céljából), mondom oké, de egyelőre időm 0, mert dolgozom hétköznaponként, melle sulizom és pár hét múlva nehéz vizsgám lesz, készülnöm kell, nem tudok erre időt érdemben szakítani, pláne, hogy más városban lakunk és nem 20 perc átruccanni oda plusz ő meg hol ekkor melózik, hol akkor, nagyon sakkozni kell az idővel. Ha annyira érdekes lennék, várja ki, addig tudunk chatelni, ha nem, hát nem ő döntése teljesen, nem fogok megsértődni, ha kamunak gondolja vagy akármi. Azt mondta oké, jó így. Mondom jó.

Viszont azóta ÁLLANDÓAN ír FB-n, még ha 2 perc szünetet tartok melóban vagy tanulás közben, amint online leszek. Eleinte tök jól esett az érdeklődés, de mikor már huszadjára ugyanazt kérdezi (pl. hogy mit csinálok), én meg nem reagálok, mert ugyanazt, amit fél órával korábban vagy reggel már azt látom, hogy jaj hiányzom, akkor kezd kicsit sok lenni... (igazából már az). Nem tudok ilyen "szimbiózisban" létezni valakivel, meg állandóan csevegni, pláne akiről túl sokat nem is tudok még, ennek folyományaként sokkal többet nem érzek, mert mire fel??

Tudom, hogy first world problems meg minden, de nem tudok evvel a helyezettel mit kezdeni... Szóval az ilyen embert hogy lehet finoman kezelni, hogy egy kicsit lépjen már vissza, de közben ne bántsam meg? Alapból nyűgösebb, fáradtabb és igen, hisztisebb vagyok, vállalom, ezt neki is mondtam, hogy kevesebb a türelmem, az időm meg az energiám, vegye figyelembe. Nem árulok zsákbamacskát, nem ígértem semmit azon kívül, hogy h az első etap lemegy és lesz egy szusszanás időm, akkor találkozzunk.

Megköszönnék valami használható tanácsot. =/