Aspergeres vagyok. Csak én látom így, vagy tényleg elég esélytelen ebben az esetben az ismerkedés?

Nyilván nem csak az ismerkedés, hanem maga a beszéd. Van, hogy mondat közben elakadok, hosszú, kínos másodpercekig keresem a megfelelő szót (mivel általában "túlfogalmazok", nem használok hétköznapi szavakat, főleg ha nem olyanokkal beszélek, akiket ismerek). A beszédem sokszor érthetetlen, túl gyors, halk, és ugyebár kettőnél többször megkérdezni, hogy "mi? mit mondtál?" elég kínos. Mindenkinek. Érdekes amúgy, hogy angolul sokkal jobban ki tudom fejezni magam (habár ott a tipikus brit RP és "posh" stílust preferálom, egyesek szerint megjátszás, pedig tényleg így érzem kényelmesen magam - mondjuk ők nem is tudnak az aspergerről).

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy visszahúzódó és félénk kisfiú vagyok, nem. Elég határozott véleményem van mindenről, edzek, több külföldi egyetemet/ösztöndíjat megpályáztam, most fogom megszerezni a második felsőfokú nyelvvizsgám, etc.

Egyszerűen csak olyan, mintha lenne egy ledönthetetlen kommunikációs fal köztem és az emberek között. Leginkább, mert nemigen érzem a szavak árnyalatnyi különbségeit, a definíció szerinti jelentésüket ismerem, az én szavaimnak általában soha nincsen érzelmi töltete, nem is tudom hogyan kéne kifejezni érzelmeket (és nem is teljes egészében vagyok tisztában a jelentésükkel sem, azt hiszem) mint mondtam túlfogalmazok, túl gyorsan/halkan beszélek...

Ugyebár ezek közül egyik sem túl pozitív dolog senkinek sem, ráadásul azt sem igazán tudják, mi az asperger (már ha elmondom). Alapvetően semmi problémám nincs vele, de az életem ezen részét igencsak megnehezíti, és kb. teljesen egyedül vagyok (talán egyetlen barátom van, bár ő sem "tűzön-vízen át"). Szerintetek mit tehetnék?