Depresszisó vagyok, magányos, a barátnőmet is letojom, valószínűleg szakított is már velem, nem értem miért nem találom a boldogságot a megfelelő lányt, aki igazán szeretne és vonzódna hozzám, miért vagyok ilyen átkozottul szerencsétlen?

A családom lenéz utál, ellenséges környezetben élek, magányos vagyok, szinte csak egy-két jó barátom van, örülök, ha velük találkozom és elmulatom a napot. Más örömöm nincs is az életben, a legjobb, amikor nem vagyok otthon, olyan negatív az életem, már a barátnőmmel is csak veszekszem, valószínűleg most mentünk szét, egyrészt ez is rossz, másrészt örülök neki, mert éreztem, hogy csak kényszerből vagyunk már együtt. Mivel mindketten csúnyák vagyunk és nem igazán találtunk olyat, aki elfogadna akülsőnk miatt.

Bezzeg, ha helyes fiú lennék a csajok szeretnének nem érezném ilyen pocsékul magam és magányosnak.