Hölgyek, ti összejönnétek egy olyan sráccal, aki keveset kommunikál, csak akkor szól ha esetleg kérdezik, és egy étteremben vagy egy szórakozóhelyen sem mer igazán megszólalni?

Kettesben se? Egy sót se merne elkérni a szomszéd asztalról? A pincért is a nő hívja oda, vagy mi?

Hát.. bocs de ha én se tudom őt megismerni, mert nem hagyja akkor nem jönnék össze vele...

Én ilyen vagyok lányban. :D Úgy kell kihúzni belőlem a szavakat. Ha nem kérdeznek, akkor nem beszélek. De ha jobban megismertem már az illetőt, akkor egy idő után feloldódom mellette és egyre többet beszélek, a végén már túlkiabálom a másikat. :D Sajnos egyértelműen hátránnyal indulunk a nagydumásokkal szemben. Nagyon kevesen vannak, akik meglátják bennünk a szépséget és képesek várni arra, hogy megnyíljunk...de akkor biztosak lehetünk benne, hogy tényleg értékesnek tart a másik, mert ennyit várt hogy megismerhessen. :)

Őszintén szólva, én jobban vonzódom a határozott, talpraesett férfiakhoz. DE a másik végletet (a csendeseket) sem zárom ki, szeretem a rejtélyes embereket. :) Van egy ilyen ismerősöm is, aki iszonyatosan vonz, mert látom a tekintetében hogy több van benne, mint amennyit láttat...de olyan félénk hogy egyszerűen nem tudok közelebb kerülni hozzá. :( És mivel én is félénk vagyok, én sem merem randizni hívni.