Ti adnátok esélyt egy olyan lánynak, aki első alkalommal határozottan lekoptatott, majd egy véletlen folytán második alkalommal már ő kezdeményezett ismerkedni?
Már hónapok óta titkon tetszik egy lány, és úgy határoztam, hogy minden bátorságom összeszedve leszólítom. Nem jöttem be neki, elutasító volt, szűkszavú, és így utólag visszagondolva, kissé éreztette velem a stílusából fakadóan, hogy esélyem sem lehet nála.
Rosszulesett, mert amúgy nagyon intelligens, szép lány, és egy az hogy elég ritkán szokott megtetszeni valaki, a másik meg hogy nincs sok önbizalmam, s nem nagyon merek különösebben ismerkedni, kezdeményezni. Szóval az is nagy szó volt tőlem, hogy egyáltalán őt le mertem szólítani.
Aztán egy véletlen folytán összefutottunk a postán hetekkel később (azaz ma, meglepetésemre a lakhelyünktől egy távolabbi városban), s rám köszönt, leállt velem beszélgetni. Enyhén szólva kissé meglepődtem, mert elsőre ugyan nem bunkón, de határozottan tudatta velem, hogy ne próbálkozzak nála, mert esélytelen. Most meg összeszaladunk és akkor már ismerkedni szeretne velem. Nem értem.
Én így teljesen úgy érzem, hogy alárendelem magamat, merthogy ha nem volt kedve ismerkedni, akkor elutasított, ha meg kedvet kap hozzá, akkor ismerkedne velem, holott nekem már régebb óta tetszik. Szóval úgy érzem, hogy nagyon irányító típus, s ha nincs az, amit ő akar, akkor egyszerűen továbblép.
Ti mit tennétek?
Nálam hat évvel később próbálkozott az a lány, aki régen lekoptatott. Elküldtem a fenébe, mert oka volt annak, hogy csak most jutottam az eszébe.
A te esetedben viszont, mivel még friss a dolog, valószínű, hogy átgondolta a dolgokat. Vagy csak hirtelen érte az, hogy te próbálkozol nála és beparázott. Mindenesetre én adnék egy esélyt és lebeszélnék vele egy találkát.
Az én mostani barátom kb.6hónapig ostromolt, hogy összejöjjek vele..
Elmondtam neki vagy 20x, hogy esélye sincs nálam meg hogy soha nem fogok vele összejönni.
Nem volt szimpatikus, nem is tartottam helyesnek.Mindig fárasztott a hülyeségeivel, meg ilyenek.
Összefutottunk egyszer személyesen az egyik szórakozóhelyen(előtte csak a közösségi oldalon dumáltunk vagy telefonon néha) és amikor beszéltem vele személyesen, akkor valami megfogott. Mindketten a haverjainkkal voltunk, és nem sokat dumáltunk,de aznap este mindig kerestem, hogy hátha megint bejött a tánctérre..
Nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, mert ugye már párszor elutasítottam meg nem tartottam olyan srácnak akivel összejönnék.
Aztán még dumáltunk chaten meg ilyenek, és addig "nyaggatott", hogy kiírtam neki egy cd-t és eljött érte egyik délután, gondoltam mostmár békénhagy.
Aztán egy tök jó délutánt töltöttünk együtt, régen nevettem azelőtt annyit,mint akkor és nagyon jól elvoltunk. Aztán találkoztunk még, akkor este már nem tudtam aludni, csak rajta járt az eszem, és teljesen megváltozott a véleményem az egészről. Rájöttem, hogy nem is olyan "idióta", fárasztó, hanem egy nagyon aranyos ember és eléggé megkedveltem.
Azóta is együtt vagyunk, már több mint 2 éve:)
Ahoz képest, hogy mennyire unszimpatikus volt, nagyon megszerettem és nem bánom, hogy meggondoltam magam vele kapcsolatban.
Bocsi, hogy hosszúr a sikerült.
A te esetedre visszatérve, lehet akkor rossz passzban volt a lány, vagy előtte szakított a barátjával vagy nemtudom.
Egy próbát megér, lehet rájött, hogy hülye volt amikor elutasított.
Ő tudta, hogy számomra idegesítő, mert közöltem vele.
A zaklatás azért másmilyen, nekem a szó szoros értelmében eszembe nem jutott ilyen,max csak átvitt értelemben, hogy folyamatosan írkált és fárasztott a hülyeségeivel.
Szerintem ő nem számolt ilyenekkel, meg nem gondolkozott ezeken, ő csak úgy volt vele, hogy tetszek neki és akkor megpróbál becserkészni.
Meg részemről haverság volt, én úgy kezeltem mint egy havert, közbe volt neki egy barátnője, miután ugyebár jópárszor elutasítottam,akkor nem úgy írkált,mint amikor másmilyen célból akarna ismerkedni, meg én még örültem is neki, hogy legalább mostmár megszabadultam tőle, hogy van barátnője,de hamar szakított vele, mert hogy nem szereti.
Ezután már inkább barátság lett köztünk,de még akkor se volt túl szimpi, eldumálgattunk, meg szerintem utána már felhagyott azzal, hogy én valamikor is a barátnője leszek. Mikor utána találkoztunk személyesen, látszott rajta, hogy tetszek neki meg szeretne tőlem többet, de úgy "beletörődött a sorsába" és nem fárasztott azzal, hogy összejöjjek vele, hanem csak barátként próbált velem lenni, és amikor én eldöntöttem/rájöttem hogy szeretek vele lenni és lépnem kellene, akkor kb.mikor 3.jára találkoztunk akkor én mezdeményeztem a csókot, mivel ő nem merte, amiért már rengetegszer leráztam és közölte vele a tényeket.
Először úgy is csak barátkozni/ismerkedni fogtok a lánnyal, és megkérdezheted tőle nyugodtan, hogy miért gondolta meg magát meg ilyenek.
Ha tényleg megakar ismerni, akkor nem fog ezen a kérdésen megsértődni, hanem elmondja és akkor kiderül majd, hogy éppen ritka rossz napja volt vagy valami.:)
Ismerd meg és akkor kiderül, hogy milyen lány.Veszteni nem veszthetsz semmit :)
Nos, nálam olyan szitu van, hogy szétmentünk a barátnőmmel, utána megint kavartunk, de végül ő azt mondta, hogy nem lesz ebből semmi és lelépett.
Most újra próbálkozott, de már büszkeségből is elhajtottam a g+cibe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!