Udvariasság vagy szimpátia?

Éppen a vonaton utaztam, amikor az egyik megállónál felálltam, hogy kilukasszam a jegyet. Épp akkor, amikor odaértem a lukasztóhoz, egy pasas Megállt mellette, a jegyemet lobogtatva, udvariasaan elnézését kértem, ő pedig bocsánatot kért és odébb állt, hogy lukaszthassak. Beraktam a jegyet, lehúztam a kart, de nem Hallottam a kattanást, így nem voltam biztos benne, hogy sikeres volt a művelet, ezért rántottam rajta még egyet. Aztán az úriember megkérdezte, hogy segítsen-e, én pedig elfogadtam a segítségét, aztán átnyújtotta a már általam is kilukasztott jegyet, mondván, hogy már megcsináltam. Én meg mosolyogva elvettem a jegyet és megköszöntem a "hiábavaló" segítségét, majd hátat fordítottam és visszaültem a helyemre. Pont vele szembe kerültem és összetalálkozott a tekintetünk, próbáltam termeszetesen viselkedni. Aztán egy darabig együtt utaztunk, de szerintem ő is zavarban volt, ezért alig nézett rám, a mobilját bújta mosolyogva. Aztán amikor Leszállt, meg vetett rám egy pillantást. Kedvem lett volna utána menni, de nem tehettem, és valószínűleg már nem is fogom újra látni.

Mi a véleményetek erről a történetről? Szimpatikus lehettem számára, vagy ez is egy tudom pikus példája annak, hogy az udvariasság olyan ritka manapság, hogy az ember máris többet képzel mögé, ha valaki figyelmes vele?