Mi a baj velem, mi a betegségem, valaki hasonló?

Érzem, hogy ahogy több és több lánnyal ismerkedtem meg, egyre jobban kihalt benne a vágy feléjük, lankadt a lelkesedéesema a kitartásom, a küzdőszellemem és egyre jobban kiábrándulok a női nemből. Valahogy úgy látom nincs is számomra igazán vonzó lány. Úgy értem külsőre ha rám jön a napi kangörcs rájuk gerjedek, de ezt leszámítva nem jelentenek nekem semmit sem, igazából nem is akarok velük már ismerkedni sem, úgyis tudom, hogy mind olyan, amilyen nekem nem jön be személyiségre legalábbis. Valahogy túl egyedi vagyok és nem hiszem, hogy van olyan lány, aki hozzám illene, nekem bejönne. Nincs már kedvem kezdeményezni sem, pedig pár éve még úgy tepertem, próbálkoztam és lelkes voltam. Ha csak rám nézett egy lány jobb kedvem lett, ma meg sz.rok rájuk. Inkább játszom a gépen meg pornót nézek és úgy kiélem a vágyaim, aztán megnyugszom és csak néha jön az a pocsék érzés, hogy jó lenne megélni ezt aszerelem dolgot. Főleg a hülye filmeket látva jön elő. Persze a filmekben minden olyan jó és szép, a valóságban meg csak a rossz dolgok, tapasztalataim jutnak eszembe a lányokról. Azt hiszem a sok csalódás a lányokban az, hogy folyton bántottak meg bántanak, főleg az arcszerkezetem miatt vezetett oda, hogy egyre kevésbé érdekelnek, egyre kevesebbnek tartom őket és egyre többnek magamat, még, ha külsőre ők is a szebbek, belsőre én jobb vagyok sokkal és nem akarok ilyen lányokkal ismerkedni, akik úgy is csak sértegetni tudnak pusztán külső alapján ítélnek meg egy fiút stb. A normális lányok meg már úgyis foglaltak mind, na meg én sem vagyok normális, de ez már mást történet. :D