Mit várhatok ettől az egésztől? Várjak rá? El kellene felejtenem, de nem megy. (Legyetek szívesek normális válaszokat írni, mert fontos! )

Több mint másfél éve megismertem egy fiút.

Nagyon kedves, szimpatikus fiúról van szó, az elején még magam is furcsállottam, hogy ennyire közvetlen. Nekem akkor kapcsolatom volt, bár elég rosszul működött, így nem annyira foglalkoztam vele az elején. Akárhányszor összefutottunk az utcán, vagy bárhol, mindig mosolygott rám, odajött hozzám, leszólított, egyszóval megkedveltem, nagyon.

Sajnos egy beszélgetés során kiderült, hogy van barátnője. Csalódott lettem. Természetesen ő is kérdezte, hogy nekem van-e valakim, én is elmondtam neki, hogy kapcsolatban vagyok, de rosszul működik. Onnantól kezdve főleg futólag láttam, volt, hogy több hétig még futólag se.

Idén ősszel összefutottunk. Beszélgettünk kicsit. Elmondtam, hogy szakítottam a barátommal. Felvettük a kapcsolatot újra, beszélgettünk interneten és jó párszor személyesen is taliztunk. Ezeket ő kezdeményezte.

Én mindig nagyon jól éreztem magam vele, gondolom ő is, mert különben nem kereste volna a társaságomat. Megfordult persze az is a fejemben, hogy talán csak azt szeretné tőlem, de a viselkedése olykor összezavart, illetve picit félénk és tapasztalatlan még.

Ha kettesben voltunk, mondjuk megbeszélt találkozáskor mindig, eléggé zavarban volt a közelemben, amit humorral próbált kompenzálni.

Érezhető volt a szikra közöttünk. Állandóan mosolygott, kivéve, ha komolyabb dolgokról beszélgettünk. Bizalmi kapcsolatba kerültünk.

Megosztottunk sok mindent egymással. Elmondta a problémáit, a terveit a munkájával kapcsolatban, szóval mindent, nagyon egy hullámhosszra kerültünk.

Beszélgetés közben sokszor megérintett. Szinte mindig a lehető legközelebb állt hozzám, ha tehette. Kereste is a szituációt, hogy lehetősége legyen rá.

Észrevettem, hogy szexuálisan is vonzódik hozzám, ezt igaz nem nehéz volt leszűrni, mivel minden beszélgetésnél feljött a szex (mindig ő kezdeményezte). Ha nagyon belement a dolgokba, én hárítottam. Nem utasítottam el, csak okosan válaszoltam, hisz nem szabad pasi, én meg nem vagyok könnyű préda. Magyarán nagyon működik a kémia köztünk.

Kíváncsi volt arra, hogy mi a véleményem róla, mint pasiról, illetve egyszer arra is rákérdezett, hogy megpróbálná-e vele együtt, tehát a párkapcsolatot.

Mindig kérdez a pasikról, mármint van-e már valakim, sőt, még az exemről is, hogy láttam-e mostanság.

Az elmúlt pár találkozásnál mindig megdicsért, hogy: "de szép vagy mai is", "jól nézel ki" stb. Én is megdicsértem persze.

A legutóbbi találkozáskor nagyon zavarban volt, látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát, ami miatt én is zavarba jöttem. Volt pár kínos csönd, amit feldobott persze kérdésekkel. Vagy rám, vagy lefelé szegezte a tekintetét, a cipője orrát nézte. Feszültnek tűnt. Nem értem miért mondjuk, rengetegszer beszélgettünk már. Hozzáteszem, nem láttam, nem is beszéltünk több napig ezt a találkozást megelőzőleg. Rögtönzött tali volt.

Sajnos eléggé elfoglalt, kevesebbet keres, főleg csak futólag találkozunk, ami zavar.

Sosem voltam ilyen helyzetben. Mit várhatok ettől az egésztől? Várjak rá? A legjobb döntés a felejtés lenne, tudom, de nem megy. Vajon mi járhat a fejében? Tanácsok?