Kedves Lányok, hölgyek! Mi a véleményetek? Adjatok tanácsot!

28 éves srác vagyok. Megismerismertem egy 18 éves lányt. Az

ismerkedésünk úgy kezdődött, hogy segítettem neki valamiben. Aztán többszöri beszélgetések, véletlen találkozások alkalmával. Kiderült, hogy vannak közös dolgaink, sport, ez-az. Aztán ebből adódóan előre megbeszélt közös időtöltések. A lényeg: Belészerettem.

Tudom, hogy nem kéne, mert korkülömbség, stb..., de nem tudok mit kezdeni az érzelmeimmel és gondolataimmal és nem is akarok. :) Ez van. Hogy miért Ő? Amelett, hogy szép lány és vonzó, megtaláltam benne azt amit már egy ideje keresek, hogy nagyon okos és intelligens. Messze túlszárnyalja a korosztályát. Plusz még jó humorú, laza, stb.. Szóval teljesen elvarázsolt. Van már elég tapasztalatom nők terén, szóval tudom mit beszélek. Tudom, hogy fiatal, de Ő kell nekem. A probléma: Ezt a dolgot felhoztam neki, beszéljük meg mi legyen, mert én többet akarok haverságnál. Elutasítást kaptam. Ő csak havernak gondolt, nem engem képzelt el, stb... De mégis keressük egymást, állandóan beszélgetünk, találkozunk, közös dolgokat csinálunk. Az én felfogásom szerint randizunk. Étterembe is voltunk már, igaz spontán jött séta közben, mert megéheztünk, én meg meghívtam. És nagyon jól elvoltunk. Erre Ő azt mondta, kicsit zavarban is volt emiatt, mert Ő is azt érezte, ez már randi. És Ő nem szeretne randizni. De mint haver, csinálhatunk bármit, akármit, csak ne randi legyen. Jól érzi magát velem, ezt látom rajta, nagyon jól elvagyunk, de ennyi. Amire én gondolok: Nagyon szerény, visszahúzódó a lány, egy kicsit már-már zárkózottnak tűnik( de mégis meg tud nyílni ha kell). A beszélgetéseinkből én azt raktam össze magamban, hogy még szűz. Direktben nem kérdeztem rá, de majdnem biztos. Meg mesélte, hogy volt egy srác, akibe évekig bele volt zúgva, de az észre sem vette. És mondta is, hogy elég depis és zárkózott volt sokáig emiatt. A tipikus sztori, sokunkal volt így. Szóval én azt gondolom, azért kaptam elutasítást, mert "fél" tőlem, mint férfi és nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Persze elég meggyőzően elmondta, hogy ezért, meg azért nem, de én mégis ezt gondolom. Mert nagyon jól elvagyunk együtt.

Amiért nem gondolom, hogy szimplán velem van a baj, a külsőmmel, vagy bármi mással, nem vagyok egy ronda csávó vagy ilyesmi. Persze izlések és pofonok, de nem ezt a visszajelzést kapom a nőktől. Testileg nagyon sportos vagyok, olyan kigyúrt fazon, de nem a hústorony. Szóval a nőknek eléggé be szoktam jönni. Ezért nem gondolom, hogy rondának tartana. Viszont mivel én ebből adódóan is már inkább férfiasabb vagyok, ez lehet taszító a számára. Mert úgyérzem, neki még a cuki kisfiú kell. Ezt valahol érzem rajta. Tudom, hülyeség az egész, azt mondjátok keressek valakit aki jobban hozzám illő és már kész nő, de mondnom Ő kell nekem. Imádom és imádok vele lenni. Ez van. Számomra attól extra Ő, amilyen. A kérdésem végül: Mit tehetek, hogy máshogy tekintsen rám? Tudom, az érzelmeket nem lehet befolyásolni, de most tanácstalan vagyok. A nőkhöz valamennyit azért értek, nem vagyok kezdő, de Ő még szinte kislány. Nem tudom hogy kezeljem. Viszont belsőre és fejben nem. És ezért (is) kell nekem. És megjátszani, más színben feltüntetni magamat nem fogom, mert azt akarom, hogy úgy kedveljen, amilyen vagyok. Szóval, hogyan kezeljem, hogyan bánjak vele, hogyan hozzam elő belőle a "nőt"?

A válaszokat előre is köszönöm.