Mi lehet a bajom szerintetek, lehetséges, hogy ezért nem jeleznek a lányok, vagy tényleg csak ronda vagyok, mint, ahogy sok (igaz főleg felszínes, tipikus partyribizli meg páwa típusú) lány mondta már?

Kimegyek az utcára és szabályosan szorongok, félek, hogy jaj most biztos rondának látnak az emberek vagy mindjárt beszól valaki, hogy hahaha de ronda nézzétek már stb. Emiatt a legnyugodtam akkor vagyok, ha éppen senki sem jár az utcán, de hiába kisváros még itt is elég sok ember mozog, csak egy-két utca csendes, de amikor meg át kell mennem a nagyvárosba, ott még rosszabbuul, még jobban feszengve érzem magam, folyton figyelni, hogy nem lát-e meg egy szép lány, nem látnak-e rondának vajon, a sok őrjító gondolat kínoz már jó ideje. Erre egy-két barátom még rá is vett, hogy na menjek már oda lányokhoz. Leszólítottam párat, egy-két kedves is volt, de sajnos többnyire elég durván bántak velem és ez is csak tovább fokozta a szorongásomat. Volt egy-kettő, aki kinevetett meg kicsúfolt, hogy, fúj, de ronda vagy és nevettek meg ordibáltak hangosan. Pedig olyan kis kedves lánynak tűntek, mint azok a lányok, akik kedvesek voltak velem és megdícsértek, hogy nem unatkoztak, míg velem beszéltek meg ritkán meri leszólíteni őket fiú manapság, mert ilyen szépeket is kaptam, de ez tényleg csak két lány volt, a legtöbb ritka aljas módon bánt velem, nem is merek már közeledni sem hozzájuk. Felfogtam, hogy ronda vagyok és jogom sincs barátnőre, de ez a szorongó érzés biztos nem normális, hogy folyton félek kimenni, hogy folyton parázok a külsőm miatt ki fog megszólni, bántani. Más menő páwa meg tök lazán éli az életét a lányok ölelgetik, puszilgatják őket, vágynék én is erre, de inkább csak szomorú leszek, ha ilyet látok, mert engem úgy látszik nem szeretnek a lányok a külsőm miatt a jelek szerint. Az arcommal van főleg valami bajuk, rájöttem. Amúgy a barátométk sem sokkal szerencsésebbek, pedig ők átlagosan néznek ki, szóval nem rondák, mint én.