Mi a jó a szerelemben?

Hű, de sok itt a cinikus, reményvesztett ember...

Én jelenleg szerelmes vagyok, és mivel ez viszonzott, nagyon is boldog szerelmes. Hogy ebben konkrétan mi a jó, azt nem tudnám megfogalmazni, szerintem ez mindenkinek más, de én kifejezetten örülök neki, mert ilyenkor érzem magam teljes egésznek, kiegészít az érzés (és nem csak a párom, mint embert, hanem engem, személy szerint a szerelem érzése). És nem rettegek a szakítástól sem attól, hogy összetörik a szívem. Ha azzal a gondolattal állsz neki, hogy ennek úgyis vége lesz, akkor semmi értelme. És amúgy is mindenki (vagy legalábbis a jelentős átlag) átesik egyszer-kétszer egy szívösszetöréses csúnya szakításon, akkor minek félni tőle, attól csak okosabb és bölcsebb leszel. Vagy ha az nem is, lelkileg tuti erősödsz. Legalábbis szerintem, így visszagondolva. Akkor nyilván rossz dolog, de ha nem is engeded elmúlni a bánatot és a másik ember hiányát, akkor persze, hogy nem lesz vége sosem. Nem könnyű, senki sem mondta, hogy az lenne, de hát az élet amúgy sem az, akkor ez most miért lenne?

A szerintem az igazán jó szerelem nyugodt, békés, boldog, elégedett, ahol tényleg nem kell félni attól, hogy a másik otthagy egyik percről a másikra, és nem is játszadozások sorozata. Az igazán jó szerelemben mersz önmagad lenni a másik előtt, és tudod, hogy még akkor is szeretni fog, ha álmodban pukizol egyet mellette.

Engem lelkessé és idegesítően vidámmá tesz. De így vagyok kiegyensúlyozott és igazán én. Szerintem törekedni kell rá, hogy elérd, mert az ember nem csak biológia, nem csak a hormonok és idegi átvivőanyagok vannak jelen egyes érzéseknél, hanem te magad is, és magad megismeréséhez bizony fontos lenne megélned az érzések minden skáláját, a negatívakat és a pozitívakat is.

röviden és tömören:

http://www.youtube.com/watch?v=gx-jQmb023I