Külső adottságaim ellenére képtelen vagyok kapcsolatot kialakítani lányokkal, de hol a hiba?

23 éves srác vagyok, az összeomlás szélén. Nem is tudom, hogy fogalmazhatnám meg legérthetőbben a problémámat. De megpróbálom. Mindig is szórakozóhelyeken próbáltam ismerkedni. A sokadik pohár már a motivációmra ment, vagy ha össze is jött valami, az már csak béna, részeges dolog volt.

Alkohol nélkül viszont képtelen vagyok ismerkedni. ital meg italt követ. Így a péntek és szombat esték semmi reményt nem adnak ,hogy bármi is összejöjjön, bármi, aminek folytatása lehet.

A hétköznapok ingerszegények, gép előtt dolgozok, így szociális életem 0.

Netes társkeresőkkel is próbálkoztam, de eléggé komoyltalan, csak chatelni akaró lányok teszik ki a nagy százalékot.

De míg sétálok, tömegközlekedésen vagyok, vagy bármi hétköznapi helyzetben, azt látom, hogy rengeteg lány veszi fel velem a szemontaktust, az alkalomra várva, valahogy ezeket a helyzeteket se tudom megfogni, hogy idegeneket spontán leszólítsak.

Némileg a magány elég nagy árnyékot vet a személyiségemre, de véletlen se akarok bezárkózni, sőt kibontakozni szeretnék...de sehol nem találom a megfelelő élethelyzetet a boldogulás felé.

A rengeteg fővárosi szórakozóhelyen csak lerészegedni lehet. Én viszont többé már nem akarok lezülleni, míg a jobb reményben élek... De vajon akkor mi lehet a megoldás?