A "keresés" csak számomra öli meg a "találás" varázsát?

Nem vagyok egyébként egy romantikus típus, de vágyom rá, hogy én is csak úgy spontán találjak rá a szerelemre, mint annyian mások. De a gépies, görcsös párkeresés megöli az egésznek a varázsát. (Ha meg nem keresi az ember miközben szeretne, rásütik, hogy várja a sült galambot...) Mintha ki kéne izzadnom magamból egy boldog kapcsolatot és félek, hogy a végén akárkinél is kötök ki, inkább azt fogom érezni, hogy "na, végre ezen is túl vagyunk", minthogy boldog legyek.