Ti el szoktátok mondani?

Kérdező!

Ha megtudnám a páromról, hogy meghalt az édesapja, annyiban változna a kapcsolatunk, hogy odafigyelnék arra, soha ne kerüljön szóba, hiszen tudnám, hogy számára ez érzékeny pont, nem szívesen beszél róla. Ennek ellenére egyáltalán nem tartanám lelki sérültnek. Egyszer mindenki elveszíti a a szüleit (jobb esetben, ha a szülő nem éli túl a gyermekét), ettől még senki sem lesz lelki sérült.

Viszont ha a páromról ez úgy derülne ki, hogy előtte valami teljesen mást hazudott róla sokáig, akkor soha többé nem tudnék benne megbízni. Nagyon megalázó, ha valaki, akit szeretsz, nem tart téged annyira, hogy őszinte tudjon veled lenni.

Meg tudom érteni azt, hogy erről nem szívesen beszélsz. Igazából, ha komolyan tervezünk egy nővel, akkor tényleg a családját is nézzük. Nem csak mi, hanem még szüleink is (talán kissé elavultnak hangzik, de egy házasság tényleg két családnak is a szövetsége, férfi gyerekének, férfi szülei unokájuknak nem akarnak másik ágról lumpen rokonságot ).

Én személyen azért érzem át eléggé a helyzetedet, mert normális, sikeres faterom (vezető beosztások, 3 diploma, PhD...) egyik öccsét is az alkohol vitte el (kb. 45 éves koráig kétkezi munkából élő jól fizetett mesterember volt, szép házzal, családdal, akkor kezdett egészsége megroppanni, emiatt egyre kevésbé tudott jól dolgozni, sikertelensége miatt inni kezdett, majd teljesen leépült és egy egészségeseknek meg sem kottyanó tüdőgyulladásban meghalt).

Apám öccsének a lánya most 22 éves, egy multinál call centeres rendben van most az élete, van normális barátja, de pont 16-18 éves korában volt apja súlyos alkoholista, és ez akkoriban az önértékelésére is kihatott, megromlott a családjuk anyagi helyzete is, a végén már apja halála megkönnyebbülés volt neki, faterom támogatásával végzett fősulin angol szakot.

Szerintem, ha faterja nem robbant volna le, majd nem halt meg volna, akkor elit egyetemre járt volna, akár külföldön is, és multinál is kb. ügyfélmenedzserként kezdene, nem pedig call centeresként, illetve bár rendes mostani barátja, nála sikeresebb srácot is talált volna.

Én jártam egy sráccal, akinek meghalt az apja. Ő meg kb egyfolytában erről beszélt. Sajnáltam, de sokszor azt kívántam bár inkább mindig kerülné a témát, mert akármennyire is bunkóságnak tűnik, az embereket általában nem érdekli a családod.

Én se szoktam beszélni az apámról ( ő él csak felszívódott) és mégse kérdeznek rá, akkor se amikor feltűnik, hogy nem él velünk.